Olvasási idő < 1 perc Ma reggel tudatosult bennem, hogy a bulvársajtó jóval nagyobb betűmérettel jelenik meg az interneten. Ezt leginkább a index.hu holdudvarába tartozó oldalaknál látszik. Gondolkodtam, vajon miért lehet. Talán inkább az idősebb generációnak szól? Vagy esetleg az egyébként is szánalmasan kevés és gyenge minőségű tartalmat próbálják javítani azzal, hogy a képek és a szöveg is nagyobb méretű?
Szerző: admin
Olvasási idő < 1 perc Nehéz erről írni. Talán túl magasak az elvárások a gyerekeimmel kapcsolatban. Ha jót tesznek, nem dicsérem meg őket eléggé, ha kicsit is helytelenül csinálnak valamit, nagyon ki tudok akadni. Akkor is, ha csak véletlenül történt. Legrosszabb a majdnem 10 éves fiam ebből a szempontból. Ő issza meg a levét leginkább ennek. Egyelőre nem tudom mit tegyek ellene, mert ösztönös a dolog. Ha fáradt vagyok és nem igazán történt velem semmi jó, akkor még rosszabb a helyzet. Persze lehet, hogy csak a saját gyengeségeimet is látom benne, ezért vagyok fokozottan figyelmes ezekre az apró bakikra. Meg kell tanulnom uralkodni az ösztöneimen! Pozitívan kell a sráchoz állnom, különben nem lesz semmi önbizalma.
Olvasási idő < 1 perc Tegnap hallottam arról, olyan munkahelyen, ahol mosolyogni kell ( pincér, stewardess ), leginkább műmosoly van az emberek arcán. Azt is hallottam, hogy egy idő után ez valódi érzelmeket generál és akár még is szereti a munkáját a dolgozó. Én januárban elkezdtem egy selfie projektet. Minden nap csinálok egy képet és majd az év végén csinálok belőle egy videót. Alapvetően nem mosolygok. Ha a képeken mosolygok, akkor talán a hétköznapi életben is többet fogok mosolyogni. Kipróbálom.
Olvasási idő < 1 perc Munka közben sokszor kell várnom arra, hogy valami program fusson vagy valami letöltődjön. Ilyenkor elő szoktam venni valami más feladatot és azzal kezdek foglalkozni. Be kell látnom, hogy ez nem annyira jó dolog. Ha a közben elkezdett feladatot folytatom, akkor az eredeti nem halad, sőt el is szoktam felejteni, ezért sokszor kidob a rendszer, amiben dolgoztam. Jobbnak látszik azokat a dolgokkal foglalkozni, amik csak „töltelékek”. Ide tartozik egy-egy youtube videó megnézése vagy valami cikk olvasása, aminél nem baj, ha nem érek a végére, mert megnézhető máskor is. Ezért jó két monitoron dolgozni, mert akkor látom, hogy a magában dolgozó folyamat hol tart éppen. Ha befejezte, már tudom is folytatni a munkát. Összességében sokkal hatékonyabb munkabeosztás, mert a pihenés is megvan[…]
Olvasási idő < 1 perc Ma hallgattam a Vendéglő a világ végén podcast-et. Szóba került a ki nem maradás élménye. A lényege, hogy sokan csak azért kezdenek el mindenféle közösségi média oldalakra és appokba regisztrálni, nehogy kimaradjanak valamiből. Gyakorlatilag mindegy, hogy mi az, de biztos jó valamire. Azt már sokan nem látják be, hogy igazából haszontalan dolog az, amire energiát pocsékolnak. Sajnos bennem is megvan ez az érzés sokszor. Ennek ellensúlyozására igyekszem megszűrni azokat a híreket, amik kiválthatnak belőlem „mostazonnalidenekem” érzést. A reklámok már nem nagyon érintenek meg. A cikkek sem tudnak már igazán, viszont ha ismerősök, vagy általam hitelesnek tartott emberek ajánlanak valamit, akkor már sokkal nehezebb megállni. Lehet ez termék, vagy szolgáltatás, ami pénzbe kerül, vagy olyan dolog, ami csak az időmet viszi[…]
Olvasási idő < 1 perc Egy újabb érdekes dolog jutott eszembe. Ha valaki az interneten nagyon sok helyen van jelen, akkor szinte a gondolataira is vigyázni kell. Szinte mindenkiről kiderülhet nagyon sok információ, amire vigyázni kell. Nagyon nehéz tudatosan kerülni a személyes információk internetre kerülését. Elég egy komment, egy véletlen kép, hogy valami nem kívánatos kerüljön a világhálóra, amit nem szeretnénk. A google nem felejt. Az emberek nem szeretnek túl sok felhasználónevet megjegyezni, így könnyen le lehet nyomozni valakinek a profilját szinte minden programban. Többen próbálnak névtelenek maradni blogokon vagy podcast-ekben. Persze elszólják magukat, aztán nem vágják ki, vagy éppen valami kapcsolódó anyagot privát névvel raknak fel. Mivel nehezen tudok váltani publikus és privát dolgok között, ezért lassan már a gondolataimat is megszűröm, mert úgy[…]
Olvasási idő < 1 perc Nagyon keveset olvasok papíron. Főleg újságot. A híreket internetről olvasom számítógépen, de leginkább mobilon. Ha néha kezembe kerül egy újság, már nem tud lekötni, mert úgy érzem, hogy túl sok időt vesz el az olvasása. Annyira sok információ ömlik az agyamba, hogy huzamosabb ideig nem is nagyon tudok egy témára figyelni. Hiába van felírva a napi tennivalók közé, hogy olvassak papír alapon is, a rövid impulzusú információk elviszik az időt. Tudom, hogy ez nem jó és küzdök ellene, de nem nyerek meg minden csatát. A könyvek olvasása még nehezebb. Most is párhuzamosan 3 könyvet olvasok, de igazán egyikkel sem haladok. A munka, maszek munka, család mellett kevés olyan idő marad, amikor érdemes magam elé venni a könyvet.
Olvasási idő < 1 perc Az Apple Watch eléggé motivál arra, hogy mozogjak. Vagyis nem teljesen a Watch, hanem inkább azok az emberek, akikkel megosztjuk egymás edzéseit. Szerettem volna valami olyan kardióedzést csinálni, ami „hasznos” is. Rájöttem, hogy a kertásás elég szépen emeli a pulzust 🙂 Napi 1-1,5 óra ásással meg is van a napi kardióedzés 🙂
Olvasási idő < 1 perc Nagy divat manapság az emoji. Az új iPhone X-et azzal reklámozták. Elvileg nagyon jól használható a hétköznapi életben is. Akár folyamatos szövegben is jól alkalmazható. Elkezdtem használni a szövegekben a szavak helyettesítésére, de annak ellenére, hogy szóképolvasó vagyok, egyelőre nem jött be. Ha az ember szeme a szavak olvasására van ráállva, akkor nehezebben tudja a képeket értelmezni.
Olvasási idő < 1 perc A munkahelyemen nagyon sok a változás mostanában. A komplett céget változtatják. Másik osztályhoz kerültem, mások az igazgatók, szóval az alapok változnak. A legnagyobb gond, hogy valószínűleg költözni kell a csapatomnak másik irodába, ami sajnos teljesen másik irodát is jelent. A jelek szerint nem fogunk jól járni…