Olvasási idő < 1 perc Lassan olyan ritkán írok ide valamit, hogy már magam is alig emlékszem, miért hoztam létre ezt a naplót. Pedig az volt a célja, hogy az agyam pillanatnyi állapotát ide pötyögjem. Jó lenne, ha nem azon keseregnék, hogy mire nincs időm, hanem írnék a szabadon szárnyaló gondolataimról. Remélem, egyszer el fog jönni ez is. Addig igyekszem néha értelmes mondatokat írni az utómagamnak…

Olvasási idő < 1 perc Azt érzem, teljesen mindegy, mit tervezek. De még az is mindegy, ha 5 percre előre. Szinte mindig történik valami. Rengeteg csatornán dől az információ, de leginkább olyan, amivel foglalkozni kell. Pár percenként levelek kérésekkel, chatüzenet, amire reagálni kell, vagy telefonhívás, amit fel kell venni. Ekkor még csak egy helyben ülök és nem beszélek senkivel személyesen. Ha a család is itthon van, akkor még az is plusz. Egyre nehezebben bírom. Már nem érdekel szinte semmi. Ha kapok egy levelet, már nem is foglalkozom vele. Teljesen megcsömörlöttem.