Idén elég jól sikerült a Húsvét első napja. Nem vagyunk vallásosak. Inkább családi esemény szempontjából érdekes esemény. Töménytelen mennyiségű kaja, ami irdatlan zabálást is jelent. Persze nem sok mozgás tartozik a sok bevitt kalóriához. Így aztán két nap hízás lesz. A probléma inkább az, hogy a fogaim nem szeretik a sok cukrot. Sajnos estére jelentkezett is már az első jel. Remélem, holnapra nem lesz rosszabb.

Egyre rosszabb, ha szénhidrátot eszek este. Vagyis az utána következő reggel a rossz. Mindenem be van dagadva, alig látok ki a fejemből, mert az arcom is meg van dagadva. Nagyon nem szeretem ezt az érzést. Valahogy rá kellene vennem vagy magam, vagy a családom, hogy nem vagyok konyhamalac. Amikor a gyerekek nem esznek meg valamit, akkor sajnálom kidobni és én megeszem. Ez nagyon rossz szokás…

Azt vettem észre, hogy pár napja nincs kedvem alkoholt inni. Nem tudom, hogy miért. Talán a drágasága miatt? Vagy csak túl sok volt mostanában? Szinte minden nap ittam valamit. Tegnap még ittam egy kis bort, de ma már egyáltalán nem volt kedvem még vacsora után sem. Bezzeg a vacsora. Ahhoz nagyon is volt kedvem. Pedig a mai munkahelyi zabálás után már nem kellett volna vacsorát enni. Az a kevés bringázás nem igazán kompenzálta a bevitelt. Holnap kicsit javítok a helyzeten, mert terveim szerint bringával megyek dolgozni. Hazafelé persze kerülővel…

Ma hajnalban sokat töprengtem, hogy kimenjek-e futni 2 fokban, vagy inkább most üljek gép elé és majd délután menjek kis futni, mikor már meleg van. Ha reggel megyek sportolni, akkor még nem maradok le arról, hogy találkozzak a családdal, viszont a reggeli nyugodt munkavégzés sincs meg. Délután nagyon nehéz dolgozni, jó idő van sportolni, viszont itthon a család, aki jó néven veszi, ha velük vagyok. Lehet, hogy a munkahelyről el kellene indulni már sportolni és akkor mindenkinek jó lene 🙂

Sajnos csak 48 óráig bírtam a böjtöt. Megint erősebb volt a ne dobjunk ki kaját érzés. Voltak a hűtőben olyan kaják, amiket tudom, hogy senki nem fogja megenni. Hát én megettem…

Megint ennyi órája nem ettem. Meglepően jól bírtam az egész napot. Persze előtte 3 napig elég komoly evészet volt 🙂 Az viszont nagyon jó érzés, hogy 8×25 fekvőtámasz után elkezdtem tízesével nyomni még 100-at, közte súlyzós edzéssel, de az utolsó 40-et 2×20-al abszolváltam. Simán ment. Az elmúlt két napban nem csináltam fekvőtámaszt, azért pótoltam ma. Nem okozott nehézséget a 300.

A munkahelyem változása nem csak rám van hatással. A család leginkább a jó dolgokat veszi észre belőle. Többet vagyok értelmes időben itthon. A hétvége is az övék. Az érem másik oldala a kevesebb fizetés. Ezt csak úgy tudom kompenzálni, hogy mindent visszafogok, de tudom, hogy az nem lesz elég. Páromnak is be kell szállni jobban a költségvetésbe. Ezt már ugyan tudja jó ideje, de nem igazán tett semmit. Most azért szembesült vele, hogy amit vállalt, azt meg is kellene tenni. Remélem, talál valami olyan munkát, amivel be tud segíteni jobban a családi kasszába…

Az új pozícióm csak nekem új. Másoknak nem akkora változás a környezetemben, hogy egy új kolléga dolgozik velük. Nekik a minden csoda három napig tart effektus működik, így hamar elkönyvelik, hogy a srác most már itt dolgozik. Nekem a második hetem telik már el. Még sok dolog új, még több dolog már alakul. Ma lesz egy igazgatóság szintű csapatépítő bográcsozás. A meghívottak talán fele jön el. Nekik ez unalmas. Én mindenképpen megyek, pedig a csapat nagy részét már ismerem. Azt gondolom, közösségi ember vagyok. Néha persze nem. Ha valamiért rossz kedvem van, akkor inkább nem vagyok az. Ilyenkor jobb, ha nem megyek közösségbe. A család sajnos nem tudja ilyen könnyen megúszni. Nekik olyankor is el kell engem viselni…

Mióta nem kell hajnalban vagy délután, illetve este mennem munkába, szépen lassan visszatérek az alapokhoz. Rájöttem, hogy nem bagoly alkat vagyok. Szóval korán kelek és korán fekszem. 5 órakor ébredek és rögtön leülök a géphez dolgozni. Így haladósabb. Reggel még alszik a család, teljes nyugalomban tudok dolgozni. Aztán persze felébrednek és én is elindulok munkába, de már jól indul a nap. Persze este viszont egy oldalt alig tudok elolvasni egy könyvből, mert annyira fáradt vagyok. De jól van ez így 🙂

Lassan alakul az új napirend. Reggel korán kelek, hogy a nyugodt légkört igénylő dolgaimmal végezzek. Ez jellemzően 5 órai ébredést jelent. Akkor van időm 6:30-ig foglalkozni a saját dolgaimmal. Utána munka, majd napközben azért lopok egy kis időt a maszek feladatoknak, ha van rá idő. Délután ismét egy kis maszek vagy valami otthoni feladat. Tegnap például akácfa kérgét húztam le, hogy majd szép kis korongokat vágjak belőle.