Talán kicsit furcsa, de azt érzem, hétköznap több idő van olyan dolgokkal foglalkozni, ami tényleg csak a saját dolgom. Hétvégén annyira a családdal vagyok, hogy lényegében semmi idő nem marad, ami csak az enyém. Lehet, hogy ez a normális?

Már egy ideje nem csináltam böjtöt. A reggeli kihagyásáról is leszoktam, mert tavasszal rájöttem, hogy ha nem eszem reggelit, akkor bővebben eszek vacsorát, mert úgysem fogok reggelizni és bővebben ettem ebédet, mert úgysem reggeliztem. Aztán mégis sikerült a “maradjotthon” alatt lefogynom elég jól. Aztán jöttek a versenyek és azokra nem csak izomzatilag készültem, hanem igyekeztem némi tartalékot is képezni 🙂 Aztán most verseny után is elengedtem magam és gyorsan felugrott pár kiló. De most tegnapelőtt este ettem utoljára. elég jól bírom. Van már ilyen jellegű tapasztalatom. A korábbi böjthöz képest most könnyített a helyzet, mert nem nagyon van kedvem és időm edzeni. Családi vacsora miatt most csak 72 órás böjt lesz, de biztosan jót fog tenni ez is.

Sikerült annyira kicsinálnom magam a nehéz napokon, hogy utána semmihez nem volt kedvem. Csak a szükséges dolgokat csináltam meg, de azokat is nehezen. Most már kicsit jobb a helyzet, de még edzeni nem voltam. Még csak lazán sem. Igazából nincs is motiváció. Pillanatnyilag csak a mozgás élvezete motivál. Verseny vagy valami más szervezett megmozdulás egyelőre nincs kilátásban. Na meg szeptember lett. Az idő egy rosszabb. Már nincs olyan meleg, ez egy kicsit visszavesz a lelkesedésből. Munkahelyen is nagyon sok lett a munka, amivel tényleg nagyon sokat kell foglalkozni. Azért lesz majd valahogy…

Mozgalmas és nehéz napok elé nézek. Egy nagyon hosszú versenyen indulok, amivel tesztelni fogom a határaim. Tudok-e napi 3 óra alvással 4-5 napig tekerni. Pár nap és kiderül…

Edzőtáborban vagyok. Ami valójában családi nyaralás is. Van itt minden: futás, tekerés, SUP, úszás

Már nagyon régen írtam. Valahogy nem volt rá igazán energiám. Pedig elég sok dolog történik körülöttem és elég sok karaktert tudnék írni. Nagyon nehezen tudom megállni az evést. Igyekszem edzéssel kompenzálni, de az nagyon sok időt vesz el. Aztán így nem marad idő dolgozni. Na meg írni. Hát ezért nem nagyon írok…

Nyár van. Szezon van. Bringás szezon van. Mit csinál ilyenkor a magamfajta. Teker. Elég sokat. Ennek hátránya is van. Nagyon sok idő megy el vele. Simán megyek heti 20 órát, ami azért nem kevés. Mellette kellene minden egyéb feladatot megcsinálni és sokszor a munka látja kárát. A pénzkereső munka. Mostanában azért kelek hajnalban, hogy elinduljak edzeni, nem a munka kedvéért. A ház körül is elég sok feladat van, amiből azért igyekszem kivenni a részem. Azt látom, hogy jó lenne, ha lenne segítség, mint régebben. Az sokkal könnyebb volt, hogy nem kellett füvet nyírni, mert volt, aki megcsinálta. Most minden ránk marad. Kicsit változtatnom kell a beosztáson….

Elérkezett a gyerekek által várt vakáció ideje. Nekünk is jobb, hogy már nem kell itthon tanulni velük, de most jön csak igazán a táborozások garmadája. Két lapáttal lehet a pénzt locsolni ezekbe a táborokba. Még szerencse, hogy éppen hiteltörlesztési moratórium van. Így talán nem lesz olyan nehéz kifizetni. A home office még biztosan marad augusztusig, de már kezdem igazán megutálni. Nem az a baj vele, hogy itthon vagyok, hanem az a rengeteg felesleges megbeszélés, amin részt kell vennem. Nem tartják be az emberek az alapvető 10 perces szüneteket sem. Óránként 10 percre mozogni kellene valamit. Lehet, hogy be is fogom vezetni az általam kezdeményezett megbeszéléseknél, hogy csak 50 percesek legyenek.

Az elmúlt időszakban leültem, mint az iszap. Nem volt kedvem írni. Történt velem elég sok jó dolog. Családi és egyéni is. Alapvetően nincs energiám hosszabb gondolatokat végiggondolni, netán le is írni. A nyár talán jobb lesz, de nem biztos. Ilyenkor sok a munka a kertben és alapvetően mehetnékem is van. Sokat edzem és a családdal is sokat megyünk. Ez ilyen időszak. Majd alakul 😄

Kicsit elfogyott a lendület. Napok óta nem írtam. Nem tudtam annyi gondolatot összeszedni, hogy le is írjam. Most is kómás fejjel ülök és próbálok valami értelmes dolgot kipréselni magamból, de csak az értesítéseket kapom mindenféle eszközömön, amiket már nagyon nem szeretek. Már nem csak a munkaemailek zavarnak, hanem az összes többi dolog is. Fáradt vagyok. Nincs kedvem még bringát szerelni sem. Pedig kellene. Fiamnak szinte minden alkatrész megvan, hogy egy jó bringát rakjak össze, de valahogy nem megy. Majd talán holnap…