Délelőttös vagyok. Ez azt jelenti, hogy végre tudnék haladni a munkáimmal a munkahelyen. Ehelyett mindenki most keres a maszek melóval, most törik és terhelik szarrá a szerveremet és minden más szar is most ömlik a nyakamba. Ez most nagyon nem tetszik.

Meghívtak egy villányi pincelátogatásra. Pár óra alatt 16 bort kóstoltam meg. Érdekes  volt 🙂 Főleg, hogy folyamatosan ettünk. Vacsora után, mikor felálltam az asztaltól egy nagyon régen érzett fájdalom fogadott. Annyira feszült a hasam a sok kajától, hogy nem esett jól mozogni, de még állni sem. Szerencsére a szállásra gyalog mentem vissza, ami majdnem 3 km volt. Az kicsit enyhítette a feszítést. Sokáig nem is esett jól ébren lenni, elég korán lefeküdtem. Sikerült több, mint 8 órát aludni, ma mégis nagyon fáradt vagyok. Lehet, hogy csak a sok kevert bor okozza.

Lehet, hogy a napokban kicsit túlzásba vittem a tekerést. Munkába és egyéb munkába is bringáztam. Ez azt jelentette, hogy simán összejött 100 km feletti táv egy nap. Igyekeztem kihasználni a jó időt, így inkább napközben mentem sokat. Még azért edzés is volt a végére egy kicsi. Élveztem az új bringát. Egyelőre nagyon tetszik. A nyeregcső becsúszást még meg kell oldani, de jó lesz.

Ma végre hívott a futár, hogy hozna egy csomagot. Megjött a váz. Gyorsan össze is raktam. Már amennyire gyorsan össze tudtam. Természetesen voltak fennakadások. Pár alapvető dolog hiányzott.  Nem volt kormánycsapágy, ami a képeken volt. Aztán nem volt nyeregcsőbilincs sem. A stucni már ránézésre sem volt szimpatikus. Aztán mikor be akartam hajtani a csavarokat, akkor éreztem, hogy a menetek sincsenek a toppon. Zsírral kenve hajtottam, de így is nagyon nehezen ment és vitte is magával a menetet. Szerencsére volt otthon másik stucni, amire ki tudtam cserélni. Mivel a hajtómű nem jött meg időben és az előző bringába pedig 1 hónap alatt olyan szinten belerohadt a csőtengely, hogy nem tudtam kivenni, hirtelen a nemrég összerakott boltba járós bringából szedtem ki a[…]

Az elmúlt napokban elég sok elintéznivaló volt, amivel nem mindig tudtam haladni. Nagyon sok apró és komolyabb dolgot kellett elintézni és még dolgoznom is kellett, valamint bringáztam is.  A hobbira nem volt olyan sok idő, csak a elméleti hobbizás a munkahelyen. A várt csomagjaim egy része érkezett csak meg, így nem tudtam az új bringám összerakni a hétvégén. Talán majd holnap megérkezik és akkor össze tudom rakni. Aztán jön a nagy kiárusítás, mert ugye fedezni kell valamiből az új váz árát. Elég sok cuccot el fogok adni. Szerencsére már el is kezdtem és a frissen érkezett villát elvileg el is adtam. Holnap biztosan rohangálós nap lesz, majd a nap zárásaként éjszakai műszak 🙂

Mióta tudok munkába járni bringával, azóta jó esetben napi kétszer bringázom. Ez azt is jelenti, hogy kétszer megyek aránylag tempósan. Befelé sietek, nehogy elkéssek, hazafelé pedig sietek, hogy találkozzam a családdal. Ha reggel érek haza, azért, ha éjszaka, akkor inkább már a sötétségből van elegem, mire hazaérek, mert addigra már mindenki alszik. Mostanában edzés jelleggel nem a legrövidebb útvonalakat választom, nagyjából 40-50 km körül tekerek egy etapra. Ebből van ugye kettő. A probléma abban van, hogy sokkal jobban bírnék egyszer 3 óra tekerést, mint kétszer másfelet. Közte igazából nem tudom magam kipihenni és ez kezd kicsinálni. Vagy lassan kellene mennem néha, vagy ki kell hagynom napokat. Két hét múlva verseny, addigra össze kellene szednem magam. Remélem sikerül…

Egy kis kitérő után rájöttem, hogy nekem nem jön be a monti váz koskormánnyal, hanem valódi gravel váz kell. Így aztán újra elővettem a korábban már kinézett modelleket és napokon keresztül túrtam a netet. Olvastam teszteket, mindenkit megkérdeztem, hogy mi lenne a legjobb. Aztán már lényegében két vázra szűkült a lista, amikor az egyiket komolyan leakciózták. Akkor már nem volt kérdés, gyorsan megrendeltem.  Ekkor jött az üresség. Szinte nem tudtam mit kezdeni magammal, miután a napokig tartó pörgés megszűnt. Persze a családi és munkahelyi dolgok ugyanúgy mentek folyamatosan a keresés mellett is. Ez kicsit olyan lehet, mint amikor egy utazó, aki folyamatosan úton van, odaér a céljához vagy éppen hazaér. Ez egy kicsit hobós dolog. Az úton lenni az élet,[…]

Ez a poszt megint a kajáról szól. Vagyis inkább a zabálásról. Azt próbálom most betartani, hogy mindenből egyszerre maximum egyet. Vagyis nem eszem több tányérral ugyanabból, vagy nem iszom egyszerre több sört. Persze ezt nem úgy fogom megoldani, mint Mucsi Zoltán egy régebbi reklámban, hogy mindenből óriási lesz az egy adag. Egy normál adagot fogok enni, de többet nem. Vagy esetleg semmit nem fogok enni…

Szinte minden nap tekerve megyek munkába, mióta kiderült, hogy van zuhanyzó az irodánktól nem messze egy másik épületben. Teljesen kulturált, ezért szeretek oda járni. Így már nem gond, ha leizzadva érek be dolgozni. Mostanában adódtak sietős napok, ezért nem mindig a legbiztonságosabb útvonalon jártam munkába. Persze az is rásegített, hogy a terepgumik egyik délután megadták magukat a királydinnye szúrásának és egyszerre mindkét kerekem defektes lett. Erre persze nem voltam felkészülve, ezért autós segítséget kellett kérnem. Otthon persze az volt a leggyorsabb, hogy felraktam az országúti virsli gumikat, így aztán már csak végig aszfalton tudtam munkába menni. Ezért kell néha nagyobb forgalmú utakon is haladnom. Azért vigyázok. Sötétben minimum két lámpa van hátul és egy reflektor elöl. 

Kitaláltam, hogy körbe kellene menni az Kék körön, vagyis mindhárom Kék túrát megcsinálni az országban bringával. Persze nem csak én találtam ki ezt, mert most is van éppen egy bringás, aki csinálja, de ő nagyon sokat megy aszfalton és nem sátrazik, hanem “rendes” szállásokon alszik éjszaka. Én mindenképpen sátrazva vagy hálózsákban képzeltem a dolgot bikepacking verzióban. Tudom, hogy néhol nagyon nehezen járható a túra útvonala bringával, de talán nem lehetetlen…