Nagyon szeretem a jó filmeket. A jó könyveket is. Mostanában viszont nem nagyon tudok könyvet olvasni. Filmet nézni lehet munka mellett is. Az egyik monitoron dolgozom, a másikon attól még mehet a film. Persze csak akkor, ha szinkronos. A munka sokszor nem folyamatos, hanem kicsi várakozások sorozata. Az olvasás viszont teljes agyat kíván. Azért is alszom el nagyon hamar egy könyvvel…

Két napra próbáltam kivonni magam a forgalomból. A szokásos napi rutin eléggé hiányzik. Már nehezen megy az, hogy ne foglalkozzak a telefonnal. Nehezen megy, hogy leszarjam, miért keresnek. A wellnessben órákig nem volt nálam a telefon, de rossz érzés volt. Nem azért volt rossz érzés, mert nem tudom, mi történik a nagyvilágban, vagy nem tudtam pörgetni a twittert, hanem azért mert tudom, hogy vannak olyan feladataim, amiben nincs helyettesem. Van olyan maszek munkám, ahol nem tudják, hogy én hétfőn és kedden nem dolgozom. A közvetlen kollégák is tudták, hogy szabin vagyok, de azért megírták, ráér a feladat. Ennek ellenére tudtam, ha nem csinálom meg, nem tudnak dolgozni. Úgy érzem, nem tudom elengedni a feladatokat. Persze simán lehet, hogy azért, mert[…]

Sajnos vége a novembernek. Ez azt is jelenti, hogy a Movembernek is vége. Mivel nagy ellenállás mellett növesztettem egész hónapban bajuszt, amit csak a Movember eszméje tudott felülbírálni, december elérkeztével megszűnt az ellensúly. Kénytelen voltam levágni a bajuszom. Pedig már nagyon tetszett. Évek óta küzdök azzal, hogy maradhasson. Már vagy 10 éve. Sajnos egy hónap után már nem maradhat. Már azon is gondolkodtam, hogy nem kötöm a novemberhez és akkor talán hosszabb életű is lehet.

Egyelőre azt látom, hogy tudom, miként fogom az idénre vállalt munkáimat befejezni. Sajnos vagy szerencsére nagyon sok a munkám. E mellé viszont elég sok családi és céges rendezvény is kapcsolódik, ami elviszi az időmet. Hétvégéim lényegében folyamatosan foglaltak. Családi programok, céges programok és disznóvágások. Hétköznap próbálom beszorítani. Egyelőre kevés a 18 óra ébren…

Talán már elmondhatom magamról, hogy korán kelő vagyok. Hetek óta 5-kor kelek. Már akkor is, ha nem ébreszt az óra. Úgy érzem, nagyon kell nekem ez az idő. Vagy munkára, vagy csak simán énidőnek. Persze nyáron mennék ilyenkor bringázni, de így a tél küszöbén ülök a gép előtt és valamit csinálok. Mire felkel a család, már 1 órát csináltam valamit. Jó érzés, hogy korábban kelek. Kicsit olyan falusi macsós 🙂 A nyugalom benne a legjobb. Az agyam is elég jól fog még ilyenkor és a tea is igen jól esik 🙂

Reggel mindig borús a világ. Akkor mindig úgy érzem, nagyon szar az élet. A problémák sokkal komolyabbnak és megoldhatatlannak tűnnek. Ilyenkor nagyon negatív vagyok. A legkisebb nehézség is még lejjebb taszít a negatív bugyraimba. Lényegében nincs kedvem semmit csinálni. Szerencsére tudom már, hogy ez jobb lesz, csak múljon már el egy kis idő. Ébredés után 1 órával már sokkal jobb szokott lenni a helyzet. Ha pedig beszélhetek valakivel, akkor az sokat javít a helyzeten. Azt érzem, ez már nem fog változni életem végéig. Addig igyekszem kezelni a problémát…

Vagy valami ilyesmi. Elég könnyen elengedem, hogy ma például a kellemes időjárás ellenére nem megyek tekerni. Persze megyek longboardozni a gyerekekkel. Ha nem is edzés, de egy kis mozgás lesz. Talán ez a normális, hogy életminőség-sportolóként nem annyira fontos az edzés, hanem a családdal mozgás is jó dolog. Kicsit persze nehezen engedem el az ilyen dolgokat, de talán ez a normális.

Nagyon sokat szórakoztam mostanában az étrendemmel. Olyan értelemben szórakoztam, hogy az eltervezett étrendet baromira nem tudtam betartani. Mindig becsúszott valami “diétahiba”. Nem tudtam parancsolni magamnak. Vasárnap a verseny miatt még ettem szénhidrátot, de azóta elég jól tartom magam. Úgy érzem, most nagyon elszánt vagyok. A jövő pénteki csapatépítőn is jól kell tartani magam és akkor nyugodt leszek, hogy végre olyan komoly az elhatározás magamban, mint 2-3 éve, mikor tényleg ketózisba kerültem.

Lassan már nem tudok úgy filmet nézni, hogy ne rendezőként vagy operatőrként nézzem. Mindig azt figyelem, vajon hogyan forgatták, mit kellett csinálni a színésznek. Keresem a hibákat, próbálok a színfalak mögé nézni. Sajnos így nem annyira élvezem…

A héten voltam aránylag komplex orvosi szűrővizsgálaton. Labor, ultrahang, miegymás. Szerencsére minden rendben van. Persze a koleszterin szintje magas, de hát ketogén vagy éppen lowcarb étrenden nem várnék mást. Valahonnan elő fogom túrni, milyen értékeim voltak, amikor vega voltam. Persze a belgyógyász gyorsan felírt koleszterincsökkentőt 🙂 Most kicsit változtatok az étrenden. Még kevesebb szénhidrátot fogok enni 🙂