Feleségemmel elutazunk egy hosszú hétvégére. Valójában 2 napig utaztunk, a kettő között bringatúráztunk. A lényeg, hogy ketten voltunk. Nagyon jó és feltöltő hétvége volt.

Úgy néz ki, elég komoly túrára tudok menni augusztusban. Elég komoly feltétele van. Le kell fogynom 72 kg alá stabilan. Így legalább motivált vagyok. 🙂

Hirtelen nagyon nyár lett. Nem vagyok egy vastag csávó, de nem szeretem a nagy meleget. A légkondit nem bírom, de néha elkerülhetetlen az irodában. A strandot nem szeretem. Sok az ember és állandóan figyelni kell, nehogy elvigyék a cuccokat. Soha nem tudok nyugodtan fürdeni. Sajnos ebből a szempontból nem vagyok jó apa. Nem megyek a gyerekekkel játszani a vízbe. Talán régen szerettem pancsolni, de ahogy öregszem, egyre kevésbé. Igazából otthon a medencében sem szeretek csobbanni…

Ha valaki olvasná, ez nagyon hatásvadász cím lenne. De csak a zabálás vége van. A múlt heti vendégség és ünnepségek folyományaként rengeteg kaja maradt itthon, amit nem szeretnék, ha megromolna, ezért inkább elraktározom magamban. Simán híztam jópár kilót annak ellenére, hogy vasárnap és hétfőn tekertem 300 km-t főleg terepen. A szénhidrátok nagy részét elpusztítottam, már csak olyan kaják maradtak, amik illenek a ketogén kajálásba. Szóval holnaptól megint keto világ jön. Már nagyon kell, mert kényelmetlen az eltűnő kockahas 🙂

Annyi minden történt velem az elmúlt napokban, hogy nem is tudom, hol kezdjem. Illetve gyorsan be is kell fejeznem, mert mindjárt indulok egy kétnapos bringatúrára. Szívattam magam rendesen a sok munkával és a járulékos egyéb történésekkel. Zabáltam napokig a stressz és a mindenféle rendezvényeknek köszönhető rengeteg sütemény hatására. Most is tortát eszem reggelire, mert tudom, hogy egyébként senki nem fogja megenni.

Ebben a hónapban még semmit nem írtam. Annyira sok dolog történik velem, hogy nincs időm összeszedni a gondolataimat. A kollégám nyugdíjas lett, ezért rám szakad minden feladat. A privát munkák mennyisége nem nőtt, de a nagyon sok céges munka mellett nehéz megcsinálni. Az éves otthon vállalt vendéglátás idén több emberrel lesz, ami extra feladat. Holnap jönnek a vendégek. Remélem, minden rendben lesz.

Vagyis miért nem olcsó. Az csak az első lépés, hogy veszel egy kerékpárt egy olcsó vagy éppen nem annyira olcsó autó áráért. Utána pedig fent kell tartani. Kell egy lánc, egy fogaskeréksor, egy lánctányér. Aztán kell fékbetét és külső gumi. A belső az sokkal többször kell. Legalábbis nekem. Igyekszem belső nélküli rendszert használni, de az még drágább. Igazából többet költők rá egy évben, mint az autókra. Az tény, hogy nem kell casco és kötelező biztosítás sem rá, de az alkatrészek viszik a pénzt rendesen. Persze lehetne a legolcsóbb cuccokat megvenni, de szinte semmiből nem választom a gagyit. És akkor a nevezési díjakról még nem is beszéltem…

Van egy közeli ismerős pár. A kapcsolati háló érdekes, de nem is ez a lényeg. Sajnos nagyon rossz állapotban van a kapcsolatuk. Segíteni nem nagyon tudunk és ez zavar a legjobban. Illetve már azt látom, hogy mindegy, mit mondok, csak az ellenkezés van. Már olyan dolgok is problémások, amik a mi kapcsolatunkban is előfordulank, de nem foglalkozunk vele. Így már sajnos nagyon nehéz. El fogom engedni a problémát, de sajnos az lesz a vége, hogy a baráti kapcsolat is meg fog szakadni….

Soha nem tanultam gépírni. Billentyűzetet már 12 éves koromtól koptatok, de a gépírás mindig kimaradt. Az a vicces, hogy majdnem 30 év kellett ahhoz, hogy csak a monitort nézzem gépelés közben. Azt gondolom, a jó minőségű billentyűzetek sokat segítettek ezen a helyzeten. Leginkább az Apple billentyűzetek. Most már szinte mindegy, milyen gombozat elé ülök, elég jól megy. Persze nem írok még úgy, mint egy valódi gépíró. A gyerekeimnek biztos, hogy meg fogom tanítani. Szerencsére nagyon sok program elérhető már erre. Ez egy nagyon jó képesség, ami már szerintem 20 éve is előny volt, de most már igazán alapkövetelmény lehet. Nem mindegy, mennyi idő alatt írok meg egy dokumentációt. Az most jut csak eszembe, hogy ennek a blognak az írása is[…]

Tanfolyamon vagyok már harmadik napja. Sajnos nagyon száraz, elméleti anyag. Bár arról szól, amit a munkámban csinálok, sok dolog mégsem olyan. Így aztán néha nem értem. A nagyobb baj, hogy másfél órányi időket ülni kell. A munkahelyemen nem csinálok ilyet a megbeszéléseket kivéve. Ezt igyekszem kompenzálni azzal, hogy mindenhová gyalog megyek, ahová csak lehet. Ma reggel belefért egy jó futás is. Még mindig nem szeretem szeretett fővárosunkat. Fizikailag fáradtan jó dolog üldögélni, de még nem tudom, elalszom-e napközben ebben az esős időben…