Nem jó híreket kaptam. Sajnos nem mehetek abba a pozícióba, ahová nagyon szerettem volna. Felsőbb utasításra máshonnan kell felvenni embert, nem lehet cégen belül….

Nyaralás alatt felszedtem magamra némi felesleget. Úgy döntöttem, ha hazaértünk, visszaveszem az evés mennyiségét. Aztán minden nap úgy döntök, hogy majd holnaptól. Mert hiába marad ki a reggeli, ha utána simán bepótolom a kalóriákat napközben. Most már tényleg vissza kellene venni. Vagy többet edzeni…

A jövő hét megint izgalmas lesz. Persze megint a pozícióváltás miatt. Vagyis a lehetősége miatt. Hétfőn megyek egy beszélgetésre egy lehetséges munka miatt. Aztán szerdán egy másik fog kiderülni. Az jobban tetszene, át is vennének, de sajnos sok más tényező is beleszól. Már várom, mint egy kisgyerek a karácsonyt…

Szeretnék arra a szintre eljutni az életemben, hogy vehessek egy nyugágyat (télre fotelt). Persze anyagilag meg tudnám most is tenni, viszont értelme nem sok lenne. A macskák biztosan jól tudnának aludni benne, de nekem nem nagyon lenne időm, hogy abban kávézzak reggelente. Ezt a posztot most egy ilyen nyugágyból írom nyaralás közben. Vagyis már a végén, mert indulni kell haza. Írás közben is jön már a család, tehát hamarosan be kell fejeznem, mert vége lesz az énidőmnek. A hétköznapokban ennyi lopott időm sincs, ezért egyelőre nem veszek nyugágyat.

Éppen pihenőm van munkahelyen 4 nap éjszakai műszak után, a gyerekeknek viszont már szünet van. Erre gyorsan rászerveztem barátoknál Tokaj környéki vendégházat. Ma sikerült is ideérni a villanyverdával. Szerencsére minden rendben ment. Most csak a maszek munkáltatók cseszegethetnek 🙂

Annak ellenére, hogy sok éven keresztül Budapesten éltem/dolgoztam, nagyon nehezen bírom már a közlekedést. Főleg autóval, főleg esőben. Hiába jövök elektromos autóval, ha nincs parkoló. Az utak már nem úgy vannak, mint pár éve voltak. Sajnos nem tudok rutinból közlekedni, mert megváltozott sok helyen a forgalmi rend. Idegen már ez a közeg. Egyáltalán nem érzem jól magam. Ha lehet menekülök. Nagyon sok időm elmegy ma a várakozással és a közlekedéssel. A város nagyon szélső pontjain vannak elintézendő dolgaim, ezért sokat kell autóznom. Nagyon várom már, hogy mehessek haza…

Nehéz dolog a napi blog. Annak ellenére, hogy senki által nincs elvárás, mert szerintem rajtam kívül senki nem olvassa ezt a blogot, igyekszem minden nap írni. Jót tesz az agyamnak, ha rendszeresen kiürítem. Sokszor előfordul, hogy nem találok témát, amiről írnék, viszont, ha iszom egy pohár bort, folyamatosan pattannak ki az agyamból a témák. Ilyenkor le szoktam írni a címeket, amiről majd később gépelek valamit. Megértem ilyenkor a művészeket, akik alkohollal és drogokkal kreatívabbak.

Múlt héten komoly kávégéppel normális kávékat ittunk, majd úgy döntöttünk, hogy újra kell egy normális kávégép. Már meg is van a kiszemelt példány, csak el kell hoznom:) A másik újra a CX bringa. Szeretnék többet bringázni, de elég sokat mennék terepen, ezért újra cyclocross bringát szerzek be. Azzal megoldható az országúti és a terepen tekerés is. Persze két szett kerék kell hozzá, de az nem olyan nagy költség, mint ha két bringát tartanék fent. Egyelőre marad egysebis, vagyis nem lesz váltó, aztán majd meglátjuk, mit hoz a jövő.

Pár napig megint nem írtam. Annyira sűrű volt a hét második fele, hogy szinte semmire nem volt időm. 3 napig vendégek voltak, majd kipihentem az elmúlt két hetet. Vagyis csak próbáltam pihenni. Sok a teendő még mindig. Szerencsére ma sikerült tekerni egy kicsit. Az nagyon jól esett. El is határoztam, hogy kicsit többet szeretnék bringázni, ezért veszek egy másik vázat, amivel nagyobb élvezet tekerni és több dologra használható. Szerencsére nem érzem az életközepi válságot még. Vannak még bőven terveim. Még talán versenyeznék bringával is 🙂

Egyszer leszek 40 eves, ezért két napig zabálok. 😀