Rossz szokások

Alapvetően a köz által effogadott normák szerint nem vagyok kényszeresen függő. Nem vagyok alkoholista, nem dohányzom. kávét ugyan iszom, de talán már a normális mennyiségben. Saját normáim szerint igenis az vagyok. Notórius telefonnyomkodó vagyok. Szinte sehova nem megyek valami online eszköz nélkül. Még a piszoárnál állva is az egyik kezemmel a telefont nyomkodom. Rossz szokás. Azt már elértem, hogy nem a Facebook nyomkodása a legfontosabb. A közösségi médiától egyre jobban távolodom. Már csak megszokásból nyomkodom a telefont, illetve azért, hogy az a pár perc se legyen „haszontalan” idő. Tudatosan le kell szoknom erről.
A következő problémám a evés. Vagyis a zabálás. Nem vagyok elhízott, de ez nagyon sok edzésembe kerül. Sokat edzek azért, hogy sokat ehessek és sokat eszek azért, mert úgy érzem ehetek, mivel sokat edzettem. Egy egy ördögi kör. Ha megállom, hogy egy-egy étkezést kihagyok vagy nagyon minimálisan fogyasztok, akkor a következőben „elszabadulok”. Ez így nagyon nem jó. Ezzel összefüggő, de anyagilag is problémát okozó rossz szokás a kajarendelés és az étteremben étkezés. Nem tudom megállni, hogy keveset kérjek/rendeljek és sok pénzt elköltök. Meg kell találnom azt a pontot, ahol meg tudok állni. Igazából teljes mértékben le kellene állnom az éttermi kajálásokkal, ha egyedül vagy haverokkal vagyok. Családdal már valahogy meg tudom állni, hogy ne rendeljek magamnak sokat, mert akkor a várható számla összege olyan nagy, ami már visszafogottságra ösztökél.