Olvasási idő < 1 perc Ugye megint fotózok. Ez azt is jelenti a digitális fotózás világában, hogy elég sok az utómunka. Ha szeretnék bármit is a képekkel, raw formátumba készítem a képeket, ami elég nagy méretű. A 4 éves laptop eléggé szenved feldolgozáskor. Így persze leginkább munka közben csinálom, amikor nem érzem annyira elcseszett időnek. A képek mit sem érnek, ha csak én nézegetem. Így aztán, ha különböző felületeken meg szeretemném osztani, akkor arra is időt kell szánni. Így már elég sok idő elmegy vele 😄
Olvasási idő < 1 perc Tegnap kontrollfutó voltam egy terepversenyen. Tartottam tőle, hogy a lábam birja-e a terhelést. Szerencsére nem volt semmi probléma. Persze a lefelé futás nagyon nehézkes volt. Nem tart igazán a lábam. Úgy érzem, nincs benne erő. Már nagyon várom, hogy szerdán menjek vizsgálatra. Egész biztos vagyok benne, hogy gerinc eredetű a sérülés. Mivel szerdán csak az idegrendszert vizsgálják, el fogok kezdeni gerinctornát, hogy minél hamarabb gyógyuljak.
Olvasási idő < 1 perc Már nem csak a lábam, hanem néha a kezem is furcsán zsibbad. Olyan érzés, mint amikor ketogén étrenden voltam és „kezdett kimenni az izmokból a glikogén”. Ez most változó jelenség. Az sajnos megmaradt, hogy a lábfejem csapkodom. Rövidebb séta után is érzem a lábfejemelő izmomban, hogy fárad. A kedvem is rossz sajnos, mert nem tudom, mi lehet. Jövő héten lesz vizsgálat, ahol talán majd többet tudok meg, de addig is holnap futok 35 km-t terepen. Ha sikerül…
Olvasási idő < 1 perc Azzal, hogy az iPhone arcfelismeréssel oldja fel a telefont, arra kényszerít, hogy kevesebbet pislogjak. A feloldáshoz ugyanis szükséges, hogy lássa a szemem. Ha éppen csukva van, nem oldja fel. Így aztán olyan furcsa szokás alakult ki nálam, hogy szinte minden képernyő előtt úgy viselkedem, mintha az iPhone lenne előttem. A laptop ujjlenyomatolvasóját érintve sem pislogok, hogy biztosan felismerjen. A céges laptopon gépelve a jelszót, ugyanígy viselkedem. Fura dolog ez.
Olvasási idő < 1 perc Rájöttem, hogy gond van a jobb lábammal. Nem tudok sarokra állni. Ma reggel lettem figyelmes rá, hogy cipőben a jobb lábamat csapkodom a földhöz. Aztán napközben futás közben is fura volt. Most este esett le, hogy nem tudom megtartani. Remélem, nem komoly oka van…
Olvasási idő < 1 perc Megint rákattantam a fotózásra. Még nem tudom, hogyan lesz rá időm a napi rohanás mellett. A munka is sok (Talán egy kicsit majd kevesebb lesz jövőre) és a futás is nagyon vonz (ma mondjuk éppen nagyon nincs kedvem futni). A technika nem sokat javult a legutóbbi hullám óta. Talán annyi, hogy kicsit jobb objektívek vannak most használatban és ha minden jól megy, hamarosan lesz autofókuszos objektívem is 🙂
Olvasási idő < 1 perc Nem tudok írni. Na nem azért, mert nem tanultam meg, hanem mert nincs rá igazán helyzet. Ha gép előtt vagyok, akkor valami munka jellegű dologgal foglalkozom és csak arra marad idő, valamint energia, hogy a kötelező dolgokat megírjam. Ha csak kevés időm van valamire, akkor inkább olvasok, mintsem írok. Amikor van olyan nyugodt szituáció, hogy elinduljon az agyam, akkor általában vezetek vagy futok. Úgy nem annyira jó írni. Ezért is írok ide a kis naplómba is kevesebbet, mint szeretnék.
Olvasási idő < 1 perc A tegnapi zabálós nap után rosszabb, mintha ittam volna. A sok víztől minden be van dagadva. A beleim várják, hogy megszabaduljanak a feleslegtől. Estére remélem, jobb lesz.
Olvasási idő < 1 perc A recept elég egyszerű… Családi ebédre halászlé sok tésztával. Persze nem egy tányérral. Utána torta és egyéb sütemény, amiből jó sokat kell enni. Délután még egy kis sütemény, majd vacsora után még egy kis sütemény 😄
Olvasási idő < 1 perc Már több hete nem ültem edzésszerűn bringán. Sajnos már ellenérzésem van a bringával kapcsolatban. Az elmúlt 2 évben minden hosszú tekerés kidörzsöléssel végződött. Már mindegy milyen nadrágban tekerek, mindegy milyen krémet használok, a vége jobb esetben csak egy kidörzsölt folt, rosszabb esetben véres nadrág. Azt gondoltam, hogy esetleg a nagyobb súlyom okozza, de a régi versenysúlyom több volt, mint ami most vagyok. Régen krémet sem használtam és simán tekertem 180 km-t mindenféle gond nélkül. Ha tekerésre gondolok, pavlovi reflexként ugrik be, hogy nem lesz jó vége. A másik problémám, hogy azt érzem, a bringámnak valami baja van. Nem akar igazán egyenesen futni. Lehet, hogy ez is csak szubjektív dolog, de nagyon rossz. A harmadik, hogy nagyon kevés időm van tekerni.[…]