Olvasási idő < 1 perc Már több, mint egy éve ketogén étrenden élek. Nagyon egyszerű étrend. Nem kell szénhidrátot enni, viszont minden mást. Ez az egyénnek nagyon könnyű, viszont családdal már nem olyan egyszerű. Többször felmerül, hogy miért nem jó nekem az az étel, amit a többiek esznek? Miért vagyok különc? Valóban egyszerű étrend, főleg, hogy csak kétszer eszem naponta. A reggeli idejét meg tudom spórolni. Étteremben könnyű rendelni, simán csak nem kell köretet kérni. A hátránya mindenképpen a szociális oldal. Vendégségben okoz néha problémát, ha csak szénhidrátot tartalmazó étel van a kínálatban. Ekkor jön a kérdés, hogy miért nem eszel? Ezen hátrányok miatt kicsit nehéz tartani az étrendet, de a pozitívumai miatt mégis maradok 🙂
Kategória: Uncategorized
Olvasási idő < 1 perc A sport és az érdekesség miatt elég sokáig ketogén étrenden éltem. Most, hogy a „nagy” verseny után vagyok, egyértelmű, hogy nagyon hasznos volt az étrend. Az olyan problémák, amik a korábbi, szénhidrát alapú étrenddel jelentkeztek a hosszú versenyeken, teljesen eltűntek. Azzal, hogy a „komolyabb” versenyzést abbahagyom, sport szempontjából okafogyottá válik a ketogén étrend, ami a hétköznapokat eddig kicsit bonyolultabbá tette. Mivel lényegében nem eszem szénhidrátot, a társas étkezések néha problémát okoztak. Mivel ritkán eszem egyedül, ez sűrűn előfordult. Persze a családom megszokta egy idő után, de azért később is okozott feszültséget. A nagy kérdés, hogy mit is csináljak. Még egy kicsit gyötrődöm 🙂
Olvasási idő < 1 perc Szeretek hosszan futni. Na jó, igazából talán ultrafutónak mondhatom magam. A hosszú futások viszont sok edzéssel járnak, ami sok időt vesz el a családtól, más hobbitól, pihenéstől. Az idei évem elég jól sikerült futás szempontjából. Tegnap futottam Piros85 terepfutó versenyen, amire még 2013-ban szerettem volna eljutni. Azóta valahogy mindig máshogy alakult. A verseny nagyon jó sikerült. Persze többen kérdezték, hogy akkor jövőre is jövök-e. Inkább kerültem a választ, mert nem egyértelmű. Eldöntöttem még a verseny előtt, hogy egy darabig nem szeretnék versenyezni. Sok idő és sok pénz. Persze a régóta tartó folyamatos edzésből nehéz visszavenni. Ha nincs verseny, nincs miért futni. Helyette persze lesz kondiedzésből sok, amit otthon is lehet csinálni. Akkor mégis a gyerekekkel lehetek. Főleg, ha ők is[…]
Olvasási idő < 1 perc Folytatom az eszközeim számának csökkentését. Úgy döntöttem, egyesítem a tabletet és a telefont. Persze ezzel a kütyüéhségemet is kiszolgálom, de így legalább megmagyarázom 🙂 szóval most phablet teszt lesz. Sokan élnek ipad nélkül. Menni fog nekem is.
Olvasási idő < 1 perc Sajnos folyamatosan megunok valami és új dolog kellene helyette. Most éppen megint a telefonommal, órámmal, tabletemmel vagyok így. Kitaláltam, mi lenne jó helyette, de persze tudom, hogy azt is meg fogom majd unni egy idő után. Mi lehet a megoldás? Vagy költségtakarékosan cserélem le az eszközeim, úgy, hogy ne nagyon bukjak rajta, ha majd el akarom adni. Vagy nem csinálok semmit, és megpróbálom valahogy meggyőzni magam, hogy nem kell nekem cserélni semmit, jó úgy, ahogy van. Ehhez kell valami olyan szoftveres frissítés vagy más program, ami ad egy kis újdonság varázst…
Olvasási idő < 1 perc Nyughatatlan alkat vagyok. Ez azt is jelenti, hogy mindig valami mást akarok, mint ami éppen van. Vagy ha el szeretnék érni valamit, akkor az addig érdekel, amíg el nem érem, utána már megint valami mást szeretnék. Ha valamit elérek, amit szerettem volna, már keresem is, mi lehetne az új inger. Ez persze nem igazán egészséges dolog. Bár lehet, hogy bizonyos élethelyzetben jó dolog, főleg, ha az emberiség fejlődésére, a felfedezésekre gondolok. Irigylem azokat az embereket, akiket nem izgat az újdonság varázsa. Akik meg vannak elégedve azzal, ami éppen van, nem akarnak semmit változtatni. Lehet, hogy az egy unalmasabb élet, de mindenképpen nyugodtabb. Én mindig variálok az élet minden területén. Váltakoznak az étrendek, az öltözködés, a telefonok, a sportok. Szinte mindent[…]
Olvasási idő < 1 perc A túl sok tárgy az ember környezetében nem jó, mert foglalkozni kell velük. Hasonló a helyzet a túl sok hobbival. A sok hobbi sok eszközt igényel és máris ugyanott vagyunk. Persze izgága ember vagyok, sok dolgot ki szeretnék próbálni. Ezzel persze mindig több hobbim van. Valahogy az is jó lenne, ha csak egymás után lennének a hobbijaim, nem egymás mellett. A minimalizmus szerencsére segít ebben. Az időbeosztás is javul így, mert nem kell annyi dologgal foglalkozni.
Olvasási idő < 1 perc A nagy élettér alatt nagy házat, nagy udvart értem. Ez nem mindig jelent felhőtlen boldogságot. A nagyság rabja leszel, mivel a nagy ház sok takarítást, a nagy udvar nagyon sok törődést igényel. Persze mindenki irigykedik, hogy milyen jó itt élni. Ha az embernek az a hobbija, hogy folyamatosan kertészkedik, akkor nincs is azzal semmi baj. Ha viszont szeretne mással is foglalkozni, akkor egy idő után a nagy tér csak macera. Vagy megfizet valakit a kert és a ház gondozásáért, amikor viszont többet kell dolgozni, hogy legyen pénz arra is, vagy maga csinálja, de akkor szintén kevés idő marad a családra. A gyerekek pár évig nagyon szeretik, de aztán kamaszkorban már nem érdekli őket. Persze nagyon jó, hogy gyakorlatilag nincs szomszéd,[…]
Olvasási idő < 1 perc Baráti, kétgyerekes pár kertes házból lakásba költözése kapcsán felmerült bennem egy gondolat. Vajon mekkora ház is kelle egy családnak? Illetve az is kérdés, hogy milyen típus jó egy családnak? Ők kisvárosi kertes házból költöztek megyeközponti lakásba. Nem anyagi megfontolásból, mert az nem igazán befolyásoló tényező. A kertes házuk nem volt óriási, a kert sem volt igazán nagy. A pár mindkét tagja városi lakásban nőtt fel, nekik a lakásban lakás nem idegen. A kert nem adott annyi plusz, mint amennyi munkával járt. Most egy aránylag forgalmas utcában laknak, ahol az utcára nyílik a teraszajtó, ami azért zajforrás. A lakás mérete kisebb, mint az előző ház. Minimalista szempontból két gyerekkel is élhető méretű. Mi nagy házban lakunk (170m2), viszont egy erdő közepén,[…]
Olvasási idő < 1 perc Felvetődött bennem a kérdés, hogyan viszonyul a szegénység a minimalizmushoz? Az ugye már nem önkéntes minimalizmus, hanem kényszerített. Ha találkozok kisnyugdíjassal, vagy olyannal, aki minimálbérből él, akkor igyekszem praktikákat tanulni tőlük. Nem azt mondom, hogy gazdag vagyok, de talán átlagos. Persze temérdek hitelünk van az épített házunkra, ezért hiába keresek jól, kevés marad. Nagy házban élünk, jelenlegi eszemmel azt mondom, hogy túl nagyban. Nagyon sok kacat kiszórása után egyre nagyobb a házunk egyébként. Szóval a nagy ház árát apránként, de folyamatosan fizetjük, ezért hasznos, ha olyanoktól tanulok, akinek nincs túl sok vagyona. Leginkább a pénz beosztása ami elsajátítandó. Ha nagyobb a pénzmozgás volumene havonta, akkor az ember nagyobb összegekből könnyen csippent le ide-oda valamennyit, ami aztán hó végén persze a[…]