Olvasási idő < 1 perc

Már pár napja a gondolataim között bújkál egy ez a megfigyelés…

A napi rutinomat egyre jobban átjárja a környezetvédelem és a takarékosság. Igyekszem kevés vizet használni. Egyre jobban zavar, hogy sok víz kell a wc öblítéséhez, így csak nagyon keveset próbálok, vagy esetleg a természetben próbálok pisilni. Zavar, hogy sok kell a mosogatáshoz, ezért inkább a mosogatógépet használom, mert szerintem sokkal kevesebbet pocsékol, mint én a kézi mosogatással.

Próbálok nagyon óvatosan vezetni az amúgy is elektromos autóval. Ha nem muszály, nem gyújtok tüzet, pedig van otthon bőven fa. A kemence felfűtését is csak akkor tartom reálisnak, ha több dolgot sütünk benne. Nagyon zavar, hogy csak úgy a semmibe fűtök vele.

Ha ki kell dobni valami ételt, az még jobban bosszant.

A feleslegesen megvásárolt eszközök is a nem kívánatos kategóriába esnek.

Ezek az apróságok is jobban bosszantanak, mint kellene. Persze normálisnak tartom, hogy feszültséget okoznak, de talán túl nagyot. Ha sok van belőle, akkor egy idő után már látszik rajtam és a környezemnek vissza is adom. Azt már nem kellene.