Olvasási idő < 1 perc

Tegnap óta nagyon keveset vagyok egyedül és nem igazán tudom azt csinálni, amit szeretnék.

Még arra sincs sokszor időm, hogy a feladataimat jegyezzem. Mindig van mellettem valaki, aki eltereli a figyelmet vagy éppen nem hagyja, hogy intézzem a saját dolgom. Ez most nem annyira jó helyzet. Nagyon ideges vagyok tőle.

Az új iroda nagyon kicsi. Ráadásul olyan helyen van, ahol sokan mennek el és ebből adódóan sokan is jönnek be. Folyamatosan kizökkentenek a munkából. A privát dolgaimra sincs semmi idő.

Napok óta szeretnék egy kollégával beszélni, de nincs idő, mert folyamatosan munka van. A telefonjaimat is a budin vagy a folyosón tudom csak elintézni.

Otthon folytatódik a dolog. A gyerekek otthon, illetve tavasszal sok a munka, miközben az informatikai munkákkal is haladnom kellene. Edzeni nem is tudok, ami nagyon-nagyon zavar. Mivel hajnalban kell menni dolgozni, délután pedig mindig feladat van, már elgondolkodtam, hogy visszaállítom a görgőt, hogy tudjak valamit edzeni. Tegnap megpróbáltam este futni, de nagyon rosszul esett. A térdeim fájtak, mert a sötétben nem látom, hová lépek, ezért sokkal nagyobb ütéseket kapott.

Biztosan kezelni tudom majd ezt a dolgot, de egyelőre nagyon nehéz.