Reading Time: 1 minute

Újra felfedeztem a fotózást. Ez is egy olyan dolog, amit akkor csinál az ember, ha van kinek. Csak magamnak nem fotózom. Ha nem mutathatom meg senkinek és nem kapok érte semmi elismerést, akkor nem sok értelme van. Legalábbis én így vagyok összerakva. Ez nem olyan, mint a bringázás, ahol nem csak másoknak lehet teljesíteni. Ott magamnak is fel tudok állítani célokat és mások elismerése nélkül is tud elégedettséget okozni.

A fotózás más. Ott valakinek meg kell mutatni. Persze van sikerélmény, ha jól sikerül egy kép, de akkor is meg kell mutatni valakinek. A mai világban pedig nagyon sokan fotóznak. Nagyon sok kép készül, amiből szinte nem is lehet kitűnni. Én nem szeretnék a fényképezésből élni. Nem fogok milliókat beleölni.

Talán a kávézáshoz tudnám a legjobban hasonlítani. Ott is eljutottam arra a szintre, hogy nem iszom meg mindenféle kávét. Vagyis persze megiszom, ha nem otthon vagyok, de azért magamnak magasabb minőséget állítok fel.

Nagy vágyam, hogy legyen egyszer egy kiállításom. Azt gondolom, az egy jó ötlet, jó cél. Akkor lesz kinek fotózni. Persze nem kell görcsösen ragaszkodni hozzá, de látok benne rációt.