Reading Time: 2 minutes

Egy kis kitérő után rájöttem, hogy nekem nem jön be a monti váz koskormánnyal, hanem valódi gravel váz kell. Így aztán újra elővettem a korábban már kinézett modelleket és napokon keresztül túrtam a netet. Olvastam teszteket, mindenkit megkérdeztem, hogy mi lenne a legjobb. Aztán már lényegében két vázra szűkült a lista, amikor az egyiket komolyan leakciózták. Akkor már nem volt kérdés, gyorsan megrendeltem. 

Ekkor jött az üresség. Szinte nem tudtam mit kezdeni magammal, miután a napokig tartó pörgés megszűnt. Persze a családi és munkahelyi dolgok ugyanúgy mentek folyamatosan a keresés mellett is. Ez kicsit olyan lehet, mint amikor egy utazó, aki folyamatosan úton van, odaér a céljához vagy éppen hazaér. Ez egy kicsit hobós dolog. Az úton lenni az élet, megérkezni a halál. 

Rengeteg dolog van az életben, amiben nem a cél a jó, hanem a folyamat, ahogy elérjük a célt. Tudom, hogy nekem ez a folyamatos utazás kell. Ez éltet. Ha valamit elérek, akkor gyorsan elkezdek mást keresni, szervezni. 

Most is végig kellett gondolni, hogy akkor az új vázhoz milyen új változtatás kell még. Persze eladtam olyan alkatrészeket, amik most újra kellenek, ezért vissza is kell vennem 🙂 

Az anyagi szervezés is folyamatosan gondolkodtató dolog volt, hogy ne a családtól kelljen elvennem a pénzt. Lényegében az éppen használt cuccaimból kell eladnom elég sok dolgot, hogy az új vázra meglegyen a pénz. Most várom, hogy itt legyen az új váz, mert addig nem tudom szétszedni a mostanit hogy meg tudjam hirdetni. Persze nagyon sok szabadon lévő alkatrészt is meg tudnék hirdetni, de egyelőre nem volt időm a pucolásra és fotózásra. Azért szépen, folyamatosan meg fogom hirdetni, mert nem akarok otthon alkatrészraktárat 🙂