Reading Time: 2 minutes

Baráti, kétgyerekes pár kertes házból lakásba költözése kapcsán felmerült bennem egy gondolat. Vajon mekkora ház is kelle egy családnak? Illetve az is kérdés, hogy milyen típus jó egy családnak?

Ők kisvárosi kertes házból költöztek megyeközponti lakásba. Nem anyagi megfontolásból, mert az nem igazán befolyásoló tényező. A kertes házuk nem volt óriási, a kert sem volt igazán nagy. A pár mindkét tagja városi lakásban nőtt fel, nekik a lakásban lakás nem idegen. A kert nem adott annyi plusz, mint amennyi munkával járt. Most egy aránylag forgalmas utcában laknak, ahol az utcára nyílik a teraszajtó, ami azért zajforrás. A lakás mérete kisebb, mint az előző ház. Minimalista szempontból két gyerekkel is élhető méretű. Mi nagy házban lakunk (170m2), viszont egy erdő közepén, nagy kerttel és 3 gyerekkel. Állataink vannak, gyerekeknek saját játszóterük, az erdőt nem is számolva, mint játéktér. Nekünk az “udvar” sokkal többet ad, mint amennyi munka van vele. Persze sok munka van vele, főleg, ha még a konyhakertet is belevesszük. Ideálisnak azt gondolnám, ha egy kicsit kissebb lenne a házunk, de már bontani nem szeretnék belőle 🙂

Igazából felesleges helység csak egy van jelenleg. Egy el nem készült fürdőszoba. Egyelőre raktárként funkcionál, de olyan módon, hogy minden csak be van dobálva. Hamarosan kipucolom.(Csak előbb még a saját dolgozószobámat 🙂

Szóval lehetne élni egy nagyon kis helyen is, de családdal nem olyan könnyű. A nyag terek mindenképpen könnyen élhetőek, persze könnyen tele is pakolhatóak. Egyelőre nálunk az a jellemző, de mindketten dolgozunk azon, hogy ne egy raktárházban éljünk. A nagy tereket nem szeretnénk leredukálni mindenféle haszontalan kacatot tárolásával. Már egyre több bútorunk van, ahol szabad felületek árválkodnak, mert nincs mit odarakni.