Olvasási idő < 1 perc

Nehéz erről írni. Talán túl magasak az elvárások a gyerekeimmel kapcsolatban. Ha jót tesznek, nem dicsérem meg őket eléggé, ha kicsit is helytelenül csinálnak valamit, nagyon ki tudok akadni. Akkor is, ha csak véletlenül történt. Legrosszabb a majdnem 10 éves fiam ebből a szempontból. Ő issza meg a levét leginkább ennek. Egyelőre nem tudom mit tegyek ellene, mert ösztönös a dolog. Ha fáradt vagyok és nem igazán történt velem semmi jó, akkor még rosszabb a helyzet. Persze lehet, hogy csak a saját gyengeségeimet is látom benne, ezért vagyok fokozottan figyelmes ezekre az apró bakikra. Meg kell tanulnom uralkodni az ösztöneimen! Pozitívan kell a sráchoz állnom, különben nem lesz semmi önbizalma.