Majd’ egy hónap
Eredetileg minden nap szerettem volna írni ide valamit.
Aztán az életem egyre nehezebb lett és már nagyon nehéz volt az a pár nyugodt perc, amikor nem futok éppen és tudok gondolkodni is.
A futás olyan, ami közben tudok szabadon gondolkodni, viszont ott nem tudok jegyzetelni és sajnos a futás után visszatérek a valóságba, ami azt is jelenti, hogy elfelejtem, ami korábban eszembe jutott.
Csodás kormányunk utálata, a környezet pusztulása, a mindennapi csaták annyira leszívják az agyam, hogy több, mint egy hónapig nem írtam ide.
Nyelvet tanulok minden nap. Van, hogy több, mint egy órát. Ha nem is annyira az agyam, de a szabadidőm elveszi.
Vannak könyveim, amiket nem olvastam még el, mert egyszerűen túl fáradt vagyok ahhoz, hogy este még azzal foglalkozzak. Ha jól számolom, öt olvasatlan könyvem van.
Nyaralni is voltunk, el is romlott az autónk hazafelé.
Szerencsére a kertben nagyon sok paradicsom és tök termett, ami sok munkát indukál. Az elmúl évek tapasztalatai alapján a kezembe vettem a termények konzerválását, hogy ne vesszen kárba a sok munka. (Most is éppen szilva és paradicsom van a kemencében. Persze nem összekeverve 🙂
Egyre több lett a munkám. Szerencsére már pénzért is fotóztam, így végre kezd rentábilissá válni az a hobbi.
A futás persze még mindig nem az 🙂 A kimaradt júniusi versenyem helyett októberben fogok tervek szerint indulni egy több, mint 100 km-es futáson. Egyelőre nem vagyok betojva tőle. Majd a szombati tesztfutás után 🙂
A súlyomat kellene még kicsit csökkenteni, de az valahogy nem megy. Vagyis nem a súlyom, hanem a zsírszázalékot lenne jó.
Hirtelen ennyi ömlött ki az agyamból. Remélem, sűrűbben tudok ezentúl írni.