Olvasási idő < 1 perc

Nem vagyok egy nyugodt ember. Mindig valami újat akarok csinálni. Ide-oda pattogok a hobbik között. Van amit hamar megunok, van amit azért huzamosabban tudok csinálni. Ahogy öregszem, egyre tudatosabban tudom fékezni ezeket a dolgokat, de azért nem egyszerű. Szerencsére vannak visszatérő dolgok, amihez nem kell újra megvenni mindent.

Persze az élet más területén is mindig valami újat keresek. Mostani munkám is már több, mint 2 éve csinálom. Nincs vele semmi baj, de ha lehetne, mást csinálnék. Akár csak a cégen belül más pozícióban. Szerencsére emberi kapcsolatokban nem vagyok ennyire ugrálós. Persze vannak hobbihoz kapcsolódó ismerősök, akikkel érdeklődés hiányában megszakad a kapcsolat, de vannak nagyon régi barátok, akikkel nem, még ha a távolság el is választott minket a napi kapcsolattól. Azért 14 év fővárosi élet után újra vidéken élni, baráti kapcsolatokat tekintve nem olyan egyszerű. Vidéken újra kell építeni a baráti kört még akkor is, ha a szülővárosomról van szó. Túl sokat voltam ahhoz távol, hogy könnyen menjen. Az az érdekes, hogy a gyerekkori kapcsolatokból szinte semmi nem maradt meg, viszont olyan emberekkel barátkoztunk össze, akik szintén a városomban nőttek fel, de vagy nem is találkoztam velük gyerekkoromban, vagy csak látásból ismertem őket.

A mindig más sajnos a tárgyaknál is jelentkezik. Nagyon sokáig foglalkoztam késekkel. Szinte hetente másikat használtam, csak ki lehessen próbálni az újdonságokat. Kütyükkel szintén így vagyok. Azokból is mindig a legújabb, a legjobb kell. Abszolút a fogyasztói társadalom elvárásai szerint csinálom a kütyüvásárlást. Nagyon nehéz megállni, hogy ne a legújabb, a legjobb legyen. Ezen még nagyon sokat kell dolgoznom. De igyekszem!