Még mindig itthon

Olvasási idő < 1 perc

Mi, mint szülők, kezdünk nagyon besokallni az itthon tanuló gyerekektől.

Már türelmetlenek vagyunk. Szinte semmi énidő nincs. Amikor lenne egymásra időnk, akkor már fáradtak vagyunk.

Edzeni sajnos nem tudunk együtt, mert nagyon más az edzettségi szintünk. Így aztán ott se nagyon tudunk beszélgetni.

Én korán kelek, hogy tudjak reggel dolgozni. Feleségem inkább este dolgozik, akkor van inkább fent. Nekem nehéz azt csinálni, hogy este is fent legyek és aztán korán kezdjek. Nem bírom már a kevés alvást.

Feszült vagyok. Aztán mindentől feszült leszek utólag, ami elvileg oldaná a feszültséget. Ha sokat eszem, az a baj. Ha sokat iszom, az a baj.