Talán kicsit furcsa, de azt érzem, hétköznap több idő van olyan dolgokkal foglalkozni, ami tényleg csak a saját dolgom. Hétvégén annyira a családdal vagyok, hogy lényegében semmi idő nem marad, ami csak az enyém. Lehet, hogy ez a normális?

Már egy ideje nem csináltam böjtöt. A reggeli kihagyásáról is leszoktam, mert tavasszal rájöttem, hogy ha nem eszem reggelit, akkor bővebben eszek vacsorát, mert úgysem fogok reggelizni és bővebben ettem ebédet, mert úgysem reggeliztem. Aztán mégis sikerült a “maradjotthon” alatt lefogynom elég jól. Aztán jöttek a versenyek és azokra nem csak izomzatilag készültem, hanem igyekeztem némi tartalékot is képezni 🙂 Aztán most verseny után is elengedtem magam és gyorsan felugrott pár kiló. De most tegnapelőtt este ettem utoljára. elég jól bírom. Van már ilyen jellegű tapasztalatom. A korábbi böjthöz képest most könnyített a helyzet, mert nem nagyon van kedvem és időm edzeni. Családi vacsora miatt most csak 72 órás böjt lesz, de biztosan jót fog tenni ez is.

Sikerült annyira kicsinálnom magam a nehéz napokon, hogy utána semmihez nem volt kedvem. Csak a szükséges dolgokat csináltam meg, de azokat is nehezen. Most már kicsit jobb a helyzet, de még edzeni nem voltam. Még csak lazán sem. Igazából nincs is motiváció. Pillanatnyilag csak a mozgás élvezete motivál. Verseny vagy valami más szervezett megmozdulás egyelőre nincs kilátásban. Na meg szeptember lett. Az idő egy rosszabb. Már nincs olyan meleg, ez egy kicsit visszavesz a lelkesedésből. Munkahelyen is nagyon sok lett a munka, amivel tényleg nagyon sokat kell foglalkozni. Azért lesz majd valahogy…