Olvasási idő < 1 perc Lassan feloldják a kijárási korlátozást, ami azért annyira nem korlátozott abban, amit szeretek csinálni. A családi és egyéb személyes kapcsolatok szépen helyre fognak állni. Ugyan a nyári versenyeknek már annyi, de azért remélem, hogy a nyár vége már talán nincs veszélyben. Így aztán készülök a “nagy” versenyre. 1200 km-t végignyomni gravel terepen nem lesz olyan könnyű. Mivel a mostani karbon bringámban nem bízom, vagy talán csak nem tetszik, hogy nem elég merev, más irányba kezdtem el nézelődni. Ez a nézelődés már nagyon sok időmet elvitte. Azon kívül, hogy meg kellene találnom az árban elviselhető bringát, új lehetőségek is nyíltak. Mi lenne, ha kikacsintanék más irányba egy kicsit a gravel mellett maradva? Mi lenne, ha két bringám lenne? Egy országúti és[…]

Olvasási idő < 1 perc Ma először tört fel bennem az az érzés, hogy menni kellene valahová. Jó idő van és ugyan a környéken elég sokat mozgunk futva vagy bringával, de mégis bennem van a vágy, hogy messzebb menjek. Jó lenne látni a Balatont vagy a Velencei tavat. Jó lenne kicsit messzebb menni. Esetleg egy másik megyébe 🙂

Olvasási idő < 1 perc Már több, mint egy évvel ezelőtt, amikor már nagyon felfutott a podcast készítés, elterveztem, hogy indítok egy egyszemélyes podcast-et. Azért egyszemélyes, mert nem igazán van a környezetemben olyan ember, akivel le tudnék ülni beszélgetni olyan témáról, ami másokat érdekelne. A hobbyjaimról már van temérdek podcast. Sima hétköznapi témákról pedig nehezen tudok beszélni olyan emberrel, akivel tudnék hosszasan csevegni. Ezért aztán kitaláltam, miről tudnék beszélni egyedül. Technikailag már minden megvan hozzá, csak az a kis löket hiányzik, amit talán úgy hívnak, hogy ihlet. Talán még ihlet is lenne, de a napi pörgésben mindig találok valamit, ami fontosabb. Szóval valahogy újra kellene priorizálni a dolgaim. De bringázás akkor is nagyon fontos 🙂

Olvasási idő < 1 perc Megint a kedvenc hobbimnak hódolok, vagyis a zabálás-mozgás összehangolásnak 🙂 Most éppen jól állok, mert ma reggelre sikerült megint 72 kg-ra lemenni. Ezzel csak az a baj, hogy nagyon “törékeny” állapot. Ha ma lazítok, megint nagyon gyorsan felugrik 1-2 kg. Az lenne a cél, hogy le tudjak menni 70-re és akkor áttérhetek egy vegyesebb táplálkozásra. Néha azt érzem, hogy nincs erő. Az pedig azért van, mert ketózis határán vagyok. Ha eszem egy kis szénhidrátot, akkor rögtön megfogja a vizet és máris nehezebb vagyok. A comb és hátizmokat viszont jó lenne erősíteni a hosszútávú kerékpár és futás miatt. A nyári versenytervekhez nagyon jó lenne egy erős derék. Szóval az izomtömeget növelni kellene, de az össztömeget nem.

Olvasási idő < 1 perc Megint olyan hetünk van, amikor a gyerekeknek is tanulni kell újra. Ez valószínűleg megint feszültségeket fog okozni itthon. Már a reggel sem indult könnyen. A gyerekek nagyon szüneti üzemmódban vannak. Szinte semmit nem akarnak megcsinálni, amihez nincs kedvük. Teljesen szétszórtak és csak a saját dolgaikkal akarnak foglalkozni. A hétvégi maszekolásom nem igazán sikerült. A múlt heti sport viszont elég jó lett. Szinte minden nap edzettem, amikor nem, akkor pedig fizikai munkát csináltam. Persze fáj is most a hátam 🙂 Elég sokat kellene dolgozni a héten, de lényegében semmihez nincs kedvem 🙂

Olvasási idő < 1 perc Teljesen rá vagyok kattanva a hosszú edzésekre. Futni szinte már csak 20 km körüli távokra megyek. Bringázni sem nagyon megyek 2 óra alatt. Ha lehet, akkor inkább 3 óránál is több legyen. Minden bizonnyal összefüggésben van azzal, hogy szeretnék leszálkásodni. Tudat alatt tudom, hogy kellenek ezek a hosszú edzések. Persze jó lenne néha erős, de rövid edzéseket is tartani, de akkor nem lehet olyan sokat enni, mert ott nem égetek annyi kalóriát 🙂 Az viszont problémát okoz, hogy nagyon erős tempót menjek, akár futva vagy bringán. Talán az okozza, hogy próbálok kalóriadeficitben lenni a fogyáshoz. A hosszú, de nem olyan intenzitású edzések így jól mennek, mert zsírból nagyon sokáig tudok menni, de az erősek nem nagyon. Ki kellene találni, hogyan[…]

Olvasási idő < 1 perc Már egyre kevésbé érdekel, mi van a világban vírus fronton. Múlt héten még nyomogattam a frissítés gombot a számokat mutató oldalon. Tegnap már csak este beszéltünk róla, hogy mi is a helyzet. Persze természetes, hogy az ember egy idő után már nem érdeklődik. Sokat úgysem tehetünk. A szabályokat betartjuk. Munkánk van. próbáljuk a pozitív oldalát nézni. A hírek már annyira nem érdekelnek. Sokkal inkább érdekel, hogy menjek többnapos bikepacking túrákra 🙂

Olvasási idő < 1 perc Furcsa dolgok a hivatalos ünnepek. Az emberek nem is igazán tudják, miért van ünnep. Csak élvezik, hogy munkaszüneti nap van. Meg lehet piálni, ha már a húsvétról van szó. Ez a karanténos húsvét nagyon más volt, mint eddig bármikor. Nem volt locsolkodás. Legalábbis mi nem mászkáltunk sehová. Szerencsére jó idő volt idén. Sokat lehetett játszani a gyerekekkel. Mára meg el is romlott az idő. Olyan ez, mint mikor augusztus 20-a után. Akkor is rossz idő szokott lenni. Most viszont szerencsére tavasz van. Pár nap és jó idő lesz megint. Ma legalább nem kell locsolni…

Olvasási idő < 1 perc Azzal, hogy tartunk itthon egyre több állatot, egyre nagyobbak a kötöttségek. A kecskéket fejni kell, a baromfinak enni adni. A fejés legnagyobb kötöttség, mert annak mindig ugyanakkor kell lennie. Könnyen megoldhatónak tűnik így járvány idején, mikor nem megyünk sehová, de belegondolok, hogy ez nem tart örökké és mi szoktunk azért több napra mászkálni. Akkor ez már probléma lesz. A másik probléma, hogy nehéz ehhez igazítani a sportot. Hajnalban azért ne menjek, mert nem érek haza fejésre, este meg szintén azért. Az edzés utáni zuhany is érdekes. Fejni nem szívesen megyek ki fürdés után, így aztán nem zuhanyzom rögtön, majd csak fejés után. Ki kell alakítanom valami hosszan fenntartható megoldást erre.

Olvasási idő < 1 perc Igyekszem a számomra hasznos viselkedéseket, cselekvéseket szokássá tenni. Ez tényleg jól szokott jönni a napi rutinban. Van azonban egy olyan szint, amikor már zavar, ha valami miatt nem úgy és nem akkor tudom megtenni, amit szoktam. Ez olyan szintig el tud fajulni, hogy már kimondottan idegesít, ha nem tudom megcsinálni. Ilyenkor úgy érzem, kicsit túlzásba estem és a szokásból mánia lett. Úgy érzem, a családban nem csak én vagyok így 🙂