Soha nem tanultam gépírni. Billentyűzetet már 12 éves koromtól koptatok, de a gépírás mindig kimaradt. Az a vicces, hogy majdnem 30 év kellett ahhoz, hogy csak a monitort nézzem gépelés közben. Azt gondolom, a jó minőségű billentyűzetek sokat segítettek ezen a helyzeten. Leginkább az Apple billentyűzetek. Most már szinte mindegy, milyen gombozat elé ülök, elég jól megy. Persze nem írok még úgy, mint egy valódi gépíró. A gyerekeimnek biztos, hogy meg fogom tanítani. Szerencsére nagyon sok program elérhető már erre. Ez egy nagyon jó képesség, ami már szerintem 20 éve is előny volt, de most már igazán alapkövetelmény lehet. Nem mindegy, mennyi idő alatt írok meg egy dokumentációt. Az most jut csak eszembe, hogy ennek a blognak az írása is[…]

Tanfolyamon vagyok már harmadik napja. Sajnos nagyon száraz, elméleti anyag. Bár arról szól, amit a munkámban csinálok, sok dolog mégsem olyan. Így aztán néha nem értem. A nagyobb baj, hogy másfél órányi időket ülni kell. A munkahelyemen nem csinálok ilyet a megbeszéléseket kivéve. Ezt igyekszem kompenzálni azzal, hogy mindenhová gyalog megyek, ahová csak lehet. Ma reggel belefért egy jó futás is. Még mindig nem szeretem szeretett fővárosunkat. Fizikailag fáradtan jó dolog üldögélni, de még nem tudom, elalszom-e napközben ebben az esős időben…

Mióta az új helyen dolgozom, máshogy gondolkodom. Szerintem magasabb szintű gondolkodást igényel. Lassan két hónap után már nagyon más a véleményem a cég folyamatairól. Azt is biztosra veszem, hogy ez még változni fog. Az elmúlt két hónap alatt többet tanultam, mint előtte 4 év alatt.

Megint eljutottam abba az állapotba, hogy nem tudom, mit csináljak, amikor leülök a gép elé. Itt ülök korán reggel, rengeteg feladat lenne, de nem tudom, mivel kezdjem. Fáradt vagyok, legszivesebben visszafeküdnék aludni. Mivel megyek vérvételre, még egy teát vagy kávét sem ihatok. A napot viszont nem túlélni, hanem értelmesen ledolgozni szeretném. Mindent megteszek, hogy sikerüljön is.

Ma egy újabb komoly feladatot vállaltam el. Igazából nem volt más választásom, de nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan el fog jönni. Egy komoly rendszert kell kiterjeszteni egy másik területre. Nem lesz egyszerű, azt már látom. Mellette az eddig elvállalt feladatok is felpörögtek, így nagyon elúsztam. Az az érdekes benne, hogy most nem a lustaság miatt kevés az időm, mert azért ilyen is volt, hanem mert folyamatosan csinálom és így is kevés. Remélem, azért utolérem magam….

Egy kicsit elszaladt a ló. Hirtelen annyi munkám lett, hogy a feladatlistámon pakolgatom a feladatokat másnapra. Sokat napokig. A céges munka is több, mint 8 óra egy nap. Mellé a maszek is ott van. Ez most már nagyon sok. Remélem, javulni fog a helyzet.

Egy éttermi étkezés után nem éreztem jól magam. Az igaz, hogy sokat ettem, de attól még nem lett volna gond. Ez már több, mint 48 órája volt. Azóta hasmenés van. Kicsit már javult a helyzet, de nem az igazi. Szerintem holnap jön egy nem eszem nap. Az talán segít.

Vajon mennyire érvényesül a tömeghatás, amikor az elvekről vagy éppen azok feladásáról van szó? Ma egy nagyobb csapattal voltam kirándulni, akikben nagyjából csak annyi a közös, hogy egy cégnél dolgoznak. Nevezhetjük csapatépítőnek, céges bulinak vagy csak simán zabálós, piálós kiruccanásnak. Eszméletlen mennyiségű kaja és pia lehetősége “pénz nem számít” alapon. Ilyenkor mindenkit elkap a hév. Engem is. Azért igyekeztem az ivásra odafigyelni. Arra sikerült is. Az evésre annyiban sikerült, hogy csak addig ettem, amíg bírtam 🙂 A vacsora már nagyon nehezen ment, pedig direkt gyalogoltam előtte erőltetett tempóban 8 kilométert. Annyira szomjas volt az elsózott ebéd után, hogy szinte csak inni tudtam. Így viszont nem fért az étel. Már csak a desszertre sikerült némi helyet felszabadítani, így aztán leginkább csak[…]

Mostanában kicsit furcsa érzéseim vannak. Félek az öregedéstől. Meg a betegségtől. Lehet, hogy életközepi válságban vagyok? Napközben nincs annyira bajom, de a hajnalban, ha felébredek, nagyon más gondolataim szoktak lenni. Igaz, napközben nem nagyon van időm azzal foglalkozni, hogy milyen bajaim vannak. Mikor jönnek a hülye érzések, akkor elhessegetem azzal, hogy majd később elfelejtem. Aztám már csak azt kell várni, mikor jön el a később. Arra is szoktam gondolni, hogy ez az élet rendje. Ettől még persze nem leszek sokkal jobban. A legjobb arra gondolni, hogy van egy jófej családom. Már csak nekem is mindig jófejnek kellene lennem velük…

Évek óta adunk helyet egy csapatépítő tréningnek. Eddig minden évben aránylag könnyen ment, nem igazán voltak problémák. Idén viszont nagyon nyögvenyelősen indult. Más a döntő személy, nagyon sok az ismeretlen részlet és ráadásul versenyezni is kell másokkal. Az igazi poén az a szinte dupla létszám. Erre eddig nem voltunk felkészülve. Ha valóban ilyen sokan jönnek, akkor nagyon fel kell kötni a gatyát és bele kell vágni a fejszét a nagy fába.