Vagyis miért nem olcsó. Az csak az első lépés, hogy veszel egy kerékpárt egy olcsó vagy éppen nem annyira olcsó autó áráért. Utána pedig fent kell tartani. Kell egy lánc, egy fogaskeréksor, egy lánctányér. Aztán kell fékbetét és külső gumi. A belső az sokkal többször kell. Legalábbis nekem. Igyekszem belső nélküli rendszert használni, de az még drágább. Igazából többet költők rá egy évben, mint az autókra. Az tény, hogy nem kell casco és kötelező biztosítás sem rá, de az alkatrészek viszik a pénzt rendesen. Persze lehetne a legolcsóbb cuccokat megvenni, de szinte semmiből nem választom a gagyit. És akkor a nevezési díjakról még nem is beszéltem…

Van egy közeli ismerős pár. A kapcsolati háló érdekes, de nem is ez a lényeg. Sajnos nagyon rossz állapotban van a kapcsolatuk. Segíteni nem nagyon tudunk és ez zavar a legjobban. Illetve már azt látom, hogy mindegy, mit mondok, csak az ellenkezés van. Már olyan dolgok is problémások, amik a mi kapcsolatunkban is előfordulank, de nem foglalkozunk vele. Így már sajnos nagyon nehéz. El fogom engedni a problémát, de sajnos az lesz a vége, hogy a baráti kapcsolat is meg fog szakadni….

Soha nem tanultam gépírni. Billentyűzetet már 12 éves koromtól koptatok, de a gépírás mindig kimaradt. Az a vicces, hogy majdnem 30 év kellett ahhoz, hogy csak a monitort nézzem gépelés közben. Azt gondolom, a jó minőségű billentyűzetek sokat segítettek ezen a helyzeten. Leginkább az Apple billentyűzetek. Most már szinte mindegy, milyen gombozat elé ülök, elég jól megy. Persze nem írok még úgy, mint egy valódi gépíró. A gyerekeimnek biztos, hogy meg fogom tanítani. Szerencsére nagyon sok program elérhető már erre. Ez egy nagyon jó képesség, ami már szerintem 20 éve is előny volt, de most már igazán alapkövetelmény lehet. Nem mindegy, mennyi idő alatt írok meg egy dokumentációt. Az most jut csak eszembe, hogy ennek a blognak az írása is[…]

Tanfolyamon vagyok már harmadik napja. Sajnos nagyon száraz, elméleti anyag. Bár arról szól, amit a munkámban csinálok, sok dolog mégsem olyan. Így aztán néha nem értem. A nagyobb baj, hogy másfél órányi időket ülni kell. A munkahelyemen nem csinálok ilyet a megbeszéléseket kivéve. Ezt igyekszem kompenzálni azzal, hogy mindenhová gyalog megyek, ahová csak lehet. Ma reggel belefért egy jó futás is. Még mindig nem szeretem szeretett fővárosunkat. Fizikailag fáradtan jó dolog üldögélni, de még nem tudom, elalszom-e napközben ebben az esős időben…

Mióta az új helyen dolgozom, máshogy gondolkodom. Szerintem magasabb szintű gondolkodást igényel. Lassan két hónap után már nagyon más a véleményem a cég folyamatairól. Azt is biztosra veszem, hogy ez még változni fog. Az elmúlt két hónap alatt többet tanultam, mint előtte 4 év alatt.

Megint eljutottam abba az állapotba, hogy nem tudom, mit csináljak, amikor leülök a gép elé. Itt ülök korán reggel, rengeteg feladat lenne, de nem tudom, mivel kezdjem. Fáradt vagyok, legszivesebben visszafeküdnék aludni. Mivel megyek vérvételre, még egy teát vagy kávét sem ihatok. A napot viszont nem túlélni, hanem értelmesen ledolgozni szeretném. Mindent megteszek, hogy sikerüljön is.

Ma egy újabb komoly feladatot vállaltam el. Igazából nem volt más választásom, de nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan el fog jönni. Egy komoly rendszert kell kiterjeszteni egy másik területre. Nem lesz egyszerű, azt már látom. Mellette az eddig elvállalt feladatok is felpörögtek, így nagyon elúsztam. Az az érdekes benne, hogy most nem a lustaság miatt kevés az időm, mert azért ilyen is volt, hanem mert folyamatosan csinálom és így is kevés. Remélem, azért utolérem magam….

Egy kicsit elszaladt a ló. Hirtelen annyi munkám lett, hogy a feladatlistámon pakolgatom a feladatokat másnapra. Sokat napokig. A céges munka is több, mint 8 óra egy nap. Mellé a maszek is ott van. Ez most már nagyon sok. Remélem, javulni fog a helyzet.

Egy éttermi étkezés után nem éreztem jól magam. Az igaz, hogy sokat ettem, de attól még nem lett volna gond. Ez már több, mint 48 órája volt. Azóta hasmenés van. Kicsit már javult a helyzet, de nem az igazi. Szerintem holnap jön egy nem eszem nap. Az talán segít.

Vajon mennyire érvényesül a tömeghatás, amikor az elvekről vagy éppen azok feladásáról van szó? Ma egy nagyobb csapattal voltam kirándulni, akikben nagyjából csak annyi a közös, hogy egy cégnél dolgoznak. Nevezhetjük csapatépítőnek, céges bulinak vagy csak simán zabálós, piálós kiruccanásnak. Eszméletlen mennyiségű kaja és pia lehetősége “pénz nem számít” alapon. Ilyenkor mindenkit elkap a hév. Engem is. Azért igyekeztem az ivásra odafigyelni. Arra sikerült is. Az evésre annyiban sikerült, hogy csak addig ettem, amíg bírtam 🙂 A vacsora már nagyon nehezen ment, pedig direkt gyalogoltam előtte erőltetett tempóban 8 kilométert. Annyira szomjas volt az elsózott ebéd után, hogy szinte csak inni tudtam. Így viszont nem fért az étel. Már csak a desszertre sikerült némi helyet felszabadítani, így aztán leginkább csak[…]