Ma nem nagyon kívántam semmiféle alkoholt. Ki is találtam gyorsan, hogy csinálok egy száraz februárt. Aztán az új helyem első munkanapja után bepótolom 🙂

Persze csak ma és kajálás szinten. Tudtam, hogy későn fogok hazaérni munkából és nem akartam, hogy nagyon éhesen érjek haza, ezért úgy döntöttem, hogy eszem bent a munkahelyemen. Persze jött a szokásos nem tudok ellenállni állapot. Nem ettem talán olyan sokat, de jött egy kis desszert is. Aztán otthon is könnyebben menteka szénhidrátos kaják, ha már napközben is ettem, úgyis mindegy alapon. Aztán még 2 sör is beugrott. Mindezek mellett természetesen szinte semmit nem edzettem. Igaz, hogy sikerült 200 fekvőtámaszban karhajlítás, de az nem extra 🙂

Hétvégén munka helyett itthon voltam. Az egész szituáció rosszul alakult, mert egyébként is szabadságra szerettem volna menni, de nem tudtam, mert a helyettesítő kolléga nem ért rá. Aztán csütörtökön már elég rosszul voltam az öt nap éjszakázás után. Pénteken nagyon fájt a fejem és egyéb szempontból is rosszul éreztem magam. Már szerda óta ittam a Neocitran-t, mert rázott a hideg többször. Péntek reggel is nagyon rázott a hideg. Még csütörtök este írtam a kollégámnak, hogy be tud-e menni hétvégén, mert nem érzem jól magam. Aztán pénteken azt mondták a többiek, hogy meg tudják oldani. Így szerencsére ki tudtam pihenni magam és rendbe is jöttem. Hétfőn már csak köhögtem kicsit. Aztán ma megkaptam, hogy én biztos csak azért nem mentem be[…]

Egyelőre nem is találkoztam a leendő főnökömmel. Ahogy az elődömtől szépen lassan tapasztalom, nem sokat kell találkozni a főnökével, azaz a leendő felettesemmel. Ez nekem furcsa lesz, mert a mostani helyemen elég szoros pórázon voltam. A főnököm adta lényegében a munkát és eleinte sokszor segített is. Az új helyen a főnöknek lényegében fogalma sincs a gyakorlatról. Ez részben előny, részben hátrány is lesz, mert nem igazán tudok majd senkihez fordulni segítségért. Ezért aztán igyekszem nagyon sok tudást felszívni a nyugdíjba menő kollégától 🙂

Kitaláltam, hogy februárban csak fekete-fehér fotókat fogok készíteni. Eleve a gépet is arra fogom átállítani. Érdekes lesz. A kedvenc képeim mindig is ilyenek voltak. Elég sokat fotóztam a filmes korszakban is FF negatívra. Sokkal könnyebb volt otthon, vagy a korábbi munkahelyemen előhívni és nagyítani. Aztán a digitális korszakban már sokkal nehezebb volt az általam szeretett képi világot elérni. Most, hogy újra beleástam magam a digitális fotózás rejtelmeibe, sokkal könnyebbnek érzem. Úgyhogy ismét nekiesek 🙂

Egy ideje foglalkoztat, hogy miért kell az embereknek a több, a más, a folyamatos változás? Tudom, hogy ez egy igen érdekes filozófiai kérdés, de van az életnek olyan területe, ahol számomra érdekesebb. Értem, hogy kell technológiai fejlődés, de miért kell mondjuk minden vállalkozásnak egyre nagyobb számokat felmutatni? Egyre többet eladni, egyre nagyobb bevételt generálni? Ez olyan dolog, mintha egyre többet kellen ennem. Nem. Nincs szükségem több ételre. Egy vállalkozásnak is csak annyira lenne szüksége, hogy eltartsa a benne dolgozókat. Azokat a kicsi családi cégeket, kis boltokat érzem reálisnak, akik magukat tartják el. Nem kell nagyon gazdagnak lenni annak árán, hogy egyre nagyobbak. Miért? Miért nem lehet kicsinek maradni?

Nem érzem jól magam. Így most nem szeretnék semmit edzeni. Persze az órám mondogatja, hogy nem lesznek bezárva a gyűrűk. Ilyenkor kell kicsit csalni. Amikor nem nagyon csinálok semmit, akkor is elindítok egy edzést. Ugyan lassan, de bezárulnak a körök úgy is.

5 éjszakai műszak után vagyok. Az utolsó után rögtön kocsiba ültem és mentem maszekolni. Most inkább ne szóljon hozzám senki 🙂 Ezért inkább vállaltam olyan családi feladatot, amit egyedül csinálhatok. Mindenkinek jobb ez 🙂

A napjaim nagyon sűrűek. Az hivatalos éjszakai munka mellett rengeteg privát munka jött. Szinte folyamatosan kellene csinálnom éjjel-nappal, akkor talán tudnám tartani a tempót. Szóval igencsak fáradt vagyok. Így persze nem megy minden egyszerre. De majd igyekszem utolérni magam 🙂

Úgy döntöttem, marad a Macbook Pro. Sok lett a munka. A döntés megnyugtató így utólag is. Igazából nem is gondoltam, hogy ilyen jóleső érzés lesz 🙂