Két napig kirándulni voltunk kettesben Feleségemmel. Hazafelé kaptam egy hívást, hogy menjek be beszélgetni a beadott álláspályázatommal kapcsolatban. Tudom, hogy nem az első vagyok a listán, mert ugye többen is jelentkeztek, de valamiért mégis hívtak. Izgatottan várom, vajon mit szeretnének megbeszélni velem.

Azért nem járok munkába bringával, mert nincs zuhanyzó. 1 óra kemény tekerés után azért komolyan meg tudok izzadni.  Hallottam, hogy egy közeli épületben van zuhanyzó, de eddig nem találtam meg. Ma viszont végre sikerült megtalálni. Ha meg tudom oldani, hogy rendszeresen ott zuhanyozzak, akkor elképzelhető a sűrűbb bringával bejárás. 

Lehet, hogy hipohonder vagyok, de néha azt érzem, nincs minden rendben velem. Néha minden látszólagos ok nélkül hasmenésem van. Fogalmam sincs, miért. A fogaim sem az igaziak. Elkezdett a bőröm is ráncosodni. Szóval a 40 felettiek problémáival szembesültem. Talán a sport majd kicsit segít rajta…

Sajnos nem nagyon szoktak elkopni a bringáimon a láncok. Ennek a valódi oka nem az, hogy annyira kiváló minőségűek. Sokkal inkább az, hogy keveset vannak használatban. Ugyanis nem szoktam kibírni, hogy ne cserélgessem a bringám. Valamit mindig cserélni kell. Amikor fixit használtam, akkor mindig másik váz, másik kerék, másik hajtómű kellett. A másik váz másik láncot igényelt. Persze ugrott fel az új, így nem volt ideje elkopni az eredetinek. Így aztán van is otthon rengeteg alkatrész, ami nagyon keveset volt használva.  Most megint abban az állapotban vagyok, hogy nem tetszik az, ami éppen van. Persze van, aki a seggét verné a földhöz, ha ilyen bringája lehetne, de én vagyok olyan barom, hogy még jobbat szeretnék. 

Feleségemmel nem volt problémánk a másik sportolásával, mert mindketten sportoltunk. Mostanában viszont nem annyira sportol egészségügyi okokból. Ezzel viszont szépen lassan belecsúsztunk a szokásos sportoló-nem sportoló kapcsolatba. Nem annyira nézi már el, hogy sokat edzem. Persze igyekszem megoldani, hogy ne vegyek el időt a családtól, de azért vannak súrlódások. Erről már szerettem volna egy hete is írni. Közben szerencsére javult a helyzet, már közös dolgokat tervezünk. Már voltunk futni is együtt. Talán sikerül visszaállni a régi rendnek. 

Ez most a legjobban zavaró dolog. Sajnos a futás elhagyása mellett a zabálásokat is el kellett volna hagyni. Próbálkoztam, de néha becsúszott. A nyaralások sem tettek jót. Szóval már vagy 6 kilót felszedtem. Bringázni próbálok helyette, de egy kajálósabb nap elrontja simán a helyzetet. Leginkább a sörözés, ami problémás. Egyrészt hízlal a sör, másrészt az alkohol kontrollcsökkentő hatása is erős, vagyis sokkal többet eszem, ha sörözök is. Holnaptól nincs piálás és nincs zabálás. Persze sajnos a tervezett két napi 160 km/nap tekerés is elmarad családi okok miatt, de akkor két napig nem eszem, aztán majd vasárnap tekerek egy jót.

Pár napja sikerült átvennem a család sokáig alszunk szokását. Így nyáron sokáig alszik otthon mindenki. Szóval már több napja sikerült 8 órát aludni. Ez nagyon jót tesz. Főleg, hogy hétvégén versenyeztem is egy jó kis trialton versenyen. Meglepetés volt, hogy sikerült harmadik helyre felhúzni a csapatot. Minden szerénység nélkül elmondhatom, hogy az én bringázásom miatt lettünk dobogósok 🙂

Holnap beugrós leszek egy triatlon csapatba. Bringázok egyet, ha már sokat megyek mostanában. Teljesen buli alapon persze. A csapattársaim még nem is ismerem. Majd holnap 🙂

Azt gondolom, úgy nőttem fel, hogy szüleimtől több dorgálást kaptam, mint dícséretet. Az volt az alapvető, hogy mindent jól kell csinálni és ha nem úgy jött össze, akkor azért szóltak. Ha jót csináltam, azért nem igazán járt semmi. Sajnos ezt a mentalitás bennem is megmaradt. Azt nagyon hamar észreveszem, ha hibáznak vagy nem úgy csinálnak valamit a gyerkőcök, ahogy én helyesnek gondolom. Persze ezért keveset dícsérem, viszont sokszor lecseszem őket. Nagyon tudatosan figyelnem kell a pozitív dolgokra. Tudom, hogy jól esik nekik a bíztatás, a dícséret, de sajnos zsigerből nem jön. Azért igyekszem tréningezni magam.

Mindig is voltak feszültségek a szüleim és köztem. A saját család alapításával csak fokozódott egy a helyzet, de azért kezelhető volt. Aztán szüleim öregedése még rontott ezen. Egyre nehezebb. Már nagyon más az életvitelünk. Nagyon nehezen alkalmazkodnak, de ezt nem csak én érzem. A baráti kapcsolataik is leépültek. Egyre nehezebben mozdulnak ki otthonról. Mi nagyon könnyen mozgunk, szinte folyamatosan megyünk valahova. Nekik persze nem tetszik, hogy mi mindig megyünk valahova. Ez néha veszekedésbe torkoll. Ilyenkor arra gondolok, hogy vajon mi is ilyenek leszünk? Aztán megnyugtatom magam, hogy amikor annyi idősek voltak, mint mi most, akkor sem voltak olyan jó baráti kapcsolataik, mint nekünk. Persze lehet, hogy csak azért van így, mert sokkal hamarabb voltak gyerekeik. Mi később kezdtük és ezért[…]