Megint kezdem anyagi határaimat feszegetni hobbi miatt. Túl sokat költöttem bringára. Vagyis kevesebbet kellett volna. Persze baromira élvezem újra a tekerést, de reggel felébredtem és bűntudatot éreztem. Nem jó ez így.

Feleségemmel mindketten sportolók vagyunk. Ő most kevésbé. Meg is látszik a sportbéli hozzáállás, mert eddig a versenyzés volt az első. Családi programokat simán felülírta, ha volt egy jó verseny. Most neki nem annyira fontos a versenyzés, ezért nem tudom felülírni a programokat. Volt is komoly, ajtócsapkodós vita abból, hogy a nyaralásunk végén mentem volna 24 órás montiversenyre. Így most nem megyek…

Nem szeretek a boldog tudatlanságban élni. Ezt azt is jelenti, hogy mindenre kiváncsi vagyok. Ha valami érdekel, akkor azt eléggé körül szoktam járni. Ez elég sok időt el szokott venni. Túrom a netet, mindenféle csoportokban kérdezgetek. Munkhelyen pedig mindenre kiváncsi vagyok, ami a változásokkal kapcsolatos. Sokan úgy vannak vele, hogy majd biztos lesz valahogy. Én ennél izgatottabb vagyok általában. Szeretek mindenről tudni. Főleg most, hogy nagyon szeretnék mozgolódni, vagyis kicsit más munkát csinálni. Ilyenkor nehéz visszafogni magam, hogy ne legyen nagyon rámenős, ne utáljanak meg, mert akkor senkitől nem fogok hallani dolgokat.

A munka sok, a bringa is szerencsére. Ennek viszont az a hátránya, hogy másra nem nagyon jut idő. A család is többet kívánna, a munka is. A bringát pedig én kívánom. Nagyon jól esik a mozgás…

Azt gondolná az ember, hogy nyáron több idő van, mert mindenki nyaral és uborkaszezon van. Hát nem. Azon kívül, hogy nagyon sok munkám van, a gyerekek folyamatosan otthon vannak és elég sok program van. Nagyon sokat van együtt a család, de ugye akkor nem tudok munkát csinálni. Így aztán szépen gyűlik az elmaradás. Nem jó ez így.