43 nap múlva nem kell már délután és éjszaka dolgoznom. Úgy fogok munkába járni, mint egy átlagos ember. Nagyon régen volt már ilyen. Majdnem 9 éve. 2010-ben költöztem vissza a szülővárosomba. 5 évig ingáztam Budapestre. Az sem teljesen szokványos. Aztán majdnem 4 évig a mostani munkahelyemen 3 műszakban dolgoztam, illetve még dolgozom.(most is 4 éjszaka után vagyok) Ennyi idő után nehéz lesz normális életet élni. Főleg, hogy kötetlen munkaidőben fogok dolgozni, mi azért némi extra szabadsággal is jár. Újra lesznek normális hétvégék, újra lehetek a családdal. Nem kell majd a beosztást nézni, hogy el tudok-e menni egy rendezvényre vagy esetleg versenyre. Ha meghív egy barátom egy hétvégi bulira, akkor csak azt kell megnézni, hogy a családnak van-e valami programja. Egyelőre[…]

Újra felfedeztem a fotózást. Ez is egy olyan dolog, amit akkor csinál az ember, ha van kinek. Csak magamnak nem fotózom. Ha nem mutathatom meg senkinek és nem kapok érte semmi elismerést, akkor nem sok értelme van. Legalábbis én így vagyok összerakva. Ez nem olyan, mint a bringázás, ahol nem csak másoknak lehet teljesíteni. Ott magamnak is fel tudok állítani célokat és mások elismerése nélkül is tud elégedettséget okozni. A fotózás más. Ott valakinek meg kell mutatni. Persze van sikerélmény, ha jól sikerül egy kép, de akkor is meg kell mutatni valakinek. A mai világban pedig nagyon sokan fotóznak. Nagyon sok kép készül, amiből szinte nem is lehet kitűnni. Én nem szeretnék a fényképezésből élni. Nem fogok milliókat beleölni. Talán[…]

Most, hogy már nagyon közeleg a munkahelyváltás kitűzött időpontja, egyre kevésbé van kedvem dolgozni. Az a baj, hogy nem csak a munkahelyemen, hanem a privát dolgaimban sincs kedvem csinálni semmit. Persze lehet, hogy befolyásolja az éjszakai műszak is ezt az érzést. Talán az sem tesz jót, hogy nem az a kolléga lett az utódom, akit szerettem volna, hanem valaki más…

Új ötletem támadt. Ebben a hónapban csak olyan kaját eszem, ami saját termelés. Semmi bolti. Ez alól kivétel a kávé lehet csak 🙂

Ahogy öregszem, egyre inkább törekszem rá, hogy begyakorolt mozdulatokkal végezzem a hétköznapi feladatokat. A gond akkor van, ha valami nem a szokásos. Ha éppen a kávét készítem és az öblítés-mérés-darálás-tömörítés-karfel-gombnyomás-stb mozdulatok közben történik valami, akkor eléggé meg tud akadni a gyors folyamat. A másik, amikor a folyamat egyik lépésén változtatni kell. Akkor is lehetnek problémák. Ettől még persze igyekszem tökéletesíteni valamit, hogy minél hatékonyabban el tudjam végezni.

Ma szabadságon voltam. Ennek ellenére nagyon mozgalmas napom volt. Sok helyen nem voltam, mégis több irányból érkeztek a behatások. Tudtam hobbizni, viszont sajnos kórházban is jártam. Voltam a gyerekekkel kiállításon, de például édesapámmal ebédeltem. Mára ígértek munkahelyi információt, de aztán nem lett belőle semmi. Ez egy ilyen nap volt…

Ma megint olyan dolgok történtek, amire nem számítottam. A pletykák szerint hamarabb megyek az új állásomba. Holnap talán többet tudok. Most megint izgulok.

Most, hogy újra elkezdtem fotózni, újra ismerkedem a technológiákkal. Sokat változott a digitális fotózás világa az elmúlt 10 évben. Bár nem új géppel fotózom, nekem új minden. A korábbi Panasonic gép után a Fuji nagyon más. Igyekszem nem minden időmet erre pocsékolni, mivel most nagyon sok feladat vár a munkahelyen is. Egy fenntartható mennyiséget fogok csak fotózással tölteni. Persze kicsit többet, mint amennyit telefonnal fotóztam 🙂

A mai nap jónak indult. Aztán nagyon rossz lett. Megint elveszett egy lehetőség. Lehet, hogy az utolsó…

Már két napja nem ittam kávét. Azt hittem fájni fog a fejem és levert leszek. Ennek ellenére semmi különöset nem éreztem. Persze lehet, hogy a fekete tea elég. Majd meglátjuk.