Olvasási idő < 1 perc

Szombaton elindultam egy közösségi futáson, ahol 57 km-re neveztem, de titkon bennem volt, hogy a 100 km-es távot le kellene futni. Az első 20 km nem ment olyan jól. A hasam fájdogált. Aztán egy bokorban megállás és hasfogó beszedése után nagyon sokat javult a helyzet. 5:20-as átlaggal futottam le az 57 km-t. Teljesen véletlenül nagyon jó frissítésem volt, mert akivel utaztam, leszervezett egy rutinos frissítőembert. 57-nél úgy voltam vele, hogy továbbfutok és meglátom, meddig esik jól.

58-60 között nagyon fájt a lágyékomnál egy szalag. 60 után elmúlt, viszont látványosan lassulni kezdtem, ezért 70-nél megálltam és beültem a kocsiba.

Ha nagyon akartam volna, meglett volna a 100 km is, de talán az elején akkor lazábban kellett volna futnom, illetve utólag rájöttem, hogy nagyon keveset ettem ekkora távhoz.

Korai lett volna még 100 km-t futni. Jó volt ez így.