Work-life balance
Nagyon hangzatos buzzword ebben a pandémiás időszakban.
Most viszont már nagyon fontos kérdéssé vált az életemben. Már nehezen tudom szétválasztani a privát életem a munkától. Mindig is káoszban éltem. Talán nem is tudnék teljesen normális életet élni. Most viszont már családi problémát okoz, hogy otthon dolgozom és szinte mindig a „munkahelyen vagyok”.
Most az a terv céges szinten, hogy távmunkába menjen, aki csak tud. Ezt nagyon nem szeretném. Így is nagyon sokat vagyok itthon.
Az csak az egyik probléma, hogy lényegében nem tudom szétválasztani a munkahelyet és az otthont, de az internet is sokkal gyengébb, mint bent. Az itthoni gépem is sokkal lassabb, mint a benti.
Az már csak „hab a tortán”, hogy nem is nagyon találkoznék a kollégáimmal. Persze, ha igazán belegondolok, akkor nem is vagyok annyira szociális a közvetlen kollégáimmal. Szóval nem a benti munkavégzésre van szükségem, hanem a nem itthonira.
Lehet, hogy kialakítok egy normális irodát a jelenlegi dolgozószobából rendes ajtóval és akkor az lesz a megoldás.
Az azért nagyon tetszik, hogy napközben tudok edzeni, el tudok ugrani a gyerekekért a suliba.
Nehéz a döntés, hogy heti 2 nap lehetősége itthon vagy 3 nap kötelező itthon.