Olvasási idő < 1 perc

Két napra próbáltam kivonni magam a forgalomból. A szokásos napi rutin eléggé hiányzik. Már nehezen megy az, hogy ne foglalkozzak a telefonnal. Nehezen megy, hogy leszarjam, miért keresnek. A wellnessben órákig nem volt nálam a telefon, de rossz érzés volt. Nem azért volt rossz érzés, mert nem tudom, mi történik a nagyvilágban, vagy nem tudtam pörgetni a twittert, hanem azért mert tudom, hogy vannak olyan feladataim, amiben nincs helyettesem. Van olyan maszek munkám, ahol nem tudják, hogy én hétfőn és kedden nem dolgozom. A közvetlen kollégák is tudták, hogy szabin vagyok, de azért megírták, ráér a feladat. Ennek ellenére tudtam, ha nem csinálom meg, nem tudnak dolgozni.

Úgy érzem, nem tudom elengedni a feladatokat. Persze simán lehet, hogy azért, mert nagyon sok feladat van a “csőben”, ami még nincs kész és nem is látom, mikor lesznek kész, mert fizikailag nincs időm foglalkozni velük…