Nem nézek oda

Soha nem tanultam gépírni. Billentyűzetet már 12 éves koromtól koptatok, de a gépírás mindig kimaradt. Az a vicces, hogy majdnem 30 év kellett ahhoz, hogy csak a monitort nézzem gépelés közben. Azt gondolom, a jó minőségű billentyűzetek sokat segítettek ezen a helyzeten. Leginkább az Apple billentyűzetek. Most már szinte mindegy, milyen gombozat elé ülök, elég jól megy. Persze nem írok még úgy, mint egy valódi gépíró. A gyerekeimnek biztos, hogy meg fogom tanítani. Szerencsére nagyon sok program elérhető már erre. Ez egy nagyon jó képesség, ami már szerintem 20 éve is előny volt, de most már igazán alapkövetelmény lehet. Nem mindegy, mennyi idő alatt írok meg egy dokumentációt.

Az most jut csak eszembe, hogy ennek a blognak az írása is sokat segített a helyzeten. Az agyam csak úgy ontja a szöveget magából általában. Vagyis megy az agyam 🙂 Olyan ez mint a hasmenés. Csak úgy folyik 😀