Olvasási idő < 1 perc

Az embernek semmi sem jó. Ha mások által irigyelt helyen lakik, akkor is máshová vágyik. Nagyon szívesen költöznék külföldre vagy csak egy lakásba. Ahhoz képest persze baromság, hogy itthon nagyon jó helyen lakunk, de a vágy akkor is megvan. Ahogy idősödöm, ez talán gyengül, de érzem magamon, hogy idén már negyven éves leszek. Jelentkeznek a tipikus életközepi válság jelei. Érzem, hogy rohamosan csökkennek a vágyott dolgok esélyei. Persze van olyan ismerősöm, aki ennyi idősen kezdte a családos életét, majd három gyerekkel költözött Németországba, majd házat is vett odakint pedig itthon is igen jó helyen lakott. Nekem nem lenne könnyű. Én még találnék is munkát külföldön, de a gyerkőcöknek már nehezebb lenne nyelvet tanulni, mivel itthon már iskolások. Ott megint elölről kellene kezdeni. Tudom, hogy nem szeretném kitenni ilyen kihívásoknak őket. A nagyszülők még nehezebben viselnék, hogy nem láthatnák napi szinten az unokákat. Már akkor elvonási tüneteik vannak, ha pár napig véletlenül nem látják őket. Így aztán egyre jobban csökken a vágy megvalósulásának esélye…