A ló túloldala

Amikor elkezdek valamit, hajlamos vagyok nagyon belemélyedni. Jön egy új hobbi, akkor nagyon gyorsan szeretek “profi” lenni benne. Rengeteget olvasok, képzem magam. Persze ezzel együtt az anyagi ráfordítás is egyre komolyabb. Megveszek mindent, amit csak lehet. Aztán, ha már nem érdekel, olcsón, vagyis nagy bukóval eladom a cuccokat. Vagy megmaradnak és egy idő után kidobom.

Most tudatosam igyekszem kerülni az ilyen szituációkat. Vagy nem kattanok rá igazán semmire vagy igyekszem kezelhető szinten tartani. Nagyon meggondolom, hogy mit veszek.

A másik túlkapás olyan lehet, mint mikor spórolni akarok és a legolcsóbbat veszem meg, de abból sokkal többször kell vennem, így összességében csak rosszabbul járok. A minimalizmus sem arról szól, hogy megveszem a legvacakabb dolgot, amit használni is szeretnék, de mivel nagyon silány minőség, ezért nem szivesen használom, így hamar kidobom, majd veszek helyette másikat. Akkor már inkább kevés, de minőségi eszközt kell venni, amik hosszú távon sokkal jobban megérik. Nem csak anyagilag, hanem érzelmileg is.