Emlékek

A minimalizmus jegyében végre nekiláttam a dolgozószoba álnevű raktárszoba kipakolásának. Régen elég sokat fotóztam filmes gépekkel. Nagyon negatívot és diát elraktam, amikből most szanáltam elég sokat.

Ezzel kapcsolatban felmerült bennem a kérdés, hogy vajon szükségem van-e olyan emlékekre, amik a családos életem előtti időkből származnak és már nem is tartom a kapcsolatot azokkal az emberekkel, akik a képeken szerepelnek. Szinte soha, vagy esetleg évente egyszer gondolok rájuk, ha nem találtam volna meg a képeket, talán eszembe sem jutnának. Vajon jó-e az, ha a múlt emlékei elterelik a figyelmem a jelen dolgairól? Szükségem van-e ezekre a régi pillanatokra, hogy a jelenben előnyt kovácsoljak ezekből? Leginkább korábbi kapcsolatokról van szó, akikhez gyakorlatilag már semmi közöm. Nem búslakodom, nem vágyom vissza azokba az időkbe, leszámítva, hogy fiatalabb voltam. Azt meg már talán fel tudom dolgozni majd’ negyven évesen, hogy öregszem. Igyekszem a jó oldalát nézni ennek, hasonlóan ahhoz, ahogy az őszt és a telet is megpróbálom olyan szemmel nézni, hogy a legjobb jöjjön ki belőle. Igyekszem a pozitív oldalát nézni a számomra nem annyira tetsző dolgoknak. Persze nem mindig sikerül…