Két napra 40 embert látunk vendégül. Ehhez hetek óta készülés van. Persze nem az emberek miatt van készülés, hanem a házon alakítunk ilyenkor. Az alakítás/fejlesztés katalizátora ez a vendéglátás. Ilyenkor nem csak magunk szabjuk meg a határidőt, hanem a vendégség ideje. Most feszültség van még, de két nap múlva már nyugalom lesz. Főleg, hogy akkor lesz a szülinapom 🙂

Sajnos annyira keveset vagyok egyedül, hogy szinte semmi énidőm van. Nem nagyon tudok cikkeket olvasni, vagy éppen írni. Ezt is most úgy írom, hogy a gyerekek folyamatosan csivitelnek mellettem és ugráltatnak folyamatosan. Így elég nehéz összeszedni a gondolataimat. Azért is vannak ilyen összevissza bejegyzések, mert nincs időm végiggondolni, mit szeretnék írni.

Az evésről lesz megint szó. Nálam már régóta megdőlt az a nézet, hogy naponta sokszor kell enni, mert az a jó. A ketogén étrenddel együtt jött az időszakos böjt, ami azt jelenti, hogy csak ebéd és vacsora van. Ez már régóta működik, keverem a műszakos munkarenddel, amikor nem eszek bent a melóhelyen. Most több bulis nap is volt az életemben, amikor nem is az alkoholizálás volt a lényeg, hanem inkább a kajálás. Az ilyen nagyobb zabálások után simán 24 vagy 36 óráig nem eszem. Meglepően könnyen megy. Ha kicsit is éhes vagyok, akkor iszom valamit és már csinálom is tovább. Az elmúlt napokban fizikai munkát végeztem, de nem jelentett problémát akkor sem. Már csak az a probléma, hogy ilyen kihagyások[…]

Nagyon sokáig szerettem volna bizonyos dolgokat megvenni. Persze nem vettem meg, mert nem volt rá pénzem. Az az érdekes, hogy már lenne rá pénzem, de már nem akarom megvenni igazán. Még ott motoszkál az agyamban, de már nagyon könnyen lebeszélem róla magam. Igazából már csak nosztalgiából szeretném megvenni. Vagy simán csak megváltoztam és már más dolgok fontosak?

Nagyon sűrű napjaim vannak. Social médiára semmi időm. Kétkezi munka közben nem lehet rápillantani a twitterre vagy megnézni a telegram csoportokat. Néha próbálkozom, de rájövök, hogy nincs értelme a lopott perceknek. Nincs értelme az értelmezés nélküli olvasásnak. Így aztan a blogra is alig van időm. Érzelmileg is nagyon változékony idők vannak. Elég könnyen feszült leszek. Bár éppen szabadságon vagyok munkahely tekintetében, viszont a privát munkákkal mindenki megtalál. Csinálnám az itthoni fizikai munkákat, de az iPad vagy a laptop előtt kell ülnöm. Korán kelek, későn fekszem és panaszkodok 🙂

36 óra nemevés után sem kívántam az ételt. Ami érdekes volt, hogy semmi negatív hatását nem éreztem. Simán csináltam volna tovább, de egy szociális szituáció(ebédelni kellett egy vendéggel) miatt ettem ebédet. Persze utána a vacsora ismét kimarad, mert munkahelyen nem eszünk elv továbbra is érvényes. Valahogy semmi hatását nem éreztem a kajahiánynak. Semmi korgó gyomor vagy szédülés. Azt még nem tudom, milyen hatása van hosszútávon, ha sűrűn megcsinálom ezt a mutatványt.

Céges csapatépítő tréning elnevezésű alkoholizáláson vagyok. Ma van a másnap. Lehet, hogy azért, mert öregszem, de már mennék haza a családhoz. Hiányoznak az otthoniak. Nagyon jó a társaság, jó volt a tegnapi nap is, de mégis hazavágyom. Persze nem a hely miatt, hanem az emberek miatt. Napok óta alig találkoztam a gyerekekkel az éjszakai műszakok miatt. Szerencsére keddtől két hét szabi lesz, amikor otthon tudok lenni. Nagyon sok munka lesz a ház körül, de mégis otthon leszek és minden nap több órányit találkozhatok a családdal.

Nagyon sokat dolgozunk, ezért kicsit jobban is keresünk és talán megindultunk az anyagi rendeződés útján. Ebből adódóan nem a hitelkeret legszélén vagyunk állandóan. Persze ez azt is jelenti, hogy van mindig valamennyi pénz a számlákon. Így viszont sokkal könyebb vásárolgatni mindenféle hülyeséget. Tegnap is pünkösdi fesztiválon voltunk, ahol megláttam egy olyan bicskát, ami már régen is tetszett, de igazából nem életbevágó. Le is beszéltem magam róla, mondván teljesen felesleges, minek az nekem. Vettünk a gyerekeknek egy kenyérlángost, amit el kellett volna vágni, de nem volt éppen a zsebemben egy bicska. Persze egyből beugrott, hogy vennem kell egy bicskát, hogy a gyerekeknek fel tudjam vágni a kaját. Gyorsan vissza is mentem az árushoz és meg is vettem. Persze kicsit bánom, mert[…]

A héten újra elhúzták előttem a mézesmadzagot. Olyan híreket kaptam, hogy még mindig van esély a három műszak elhagyására. Egyre nagyobb. Persze semmi konkrétum, de most újra bizakodó vagyok. Már nagyon jó lenne.