Amikor elkezdek valamit, hajlamos vagyok nagyon belemélyedni. Jön egy új hobbi, akkor nagyon gyorsan szeretek “profi” lenni benne. Rengeteget olvasok, képzem magam. Persze ezzel együtt az anyagi ráfordítás is egyre komolyabb. Megveszek mindent, amit csak lehet. Aztán, ha már nem érdekel, olcsón, vagyis nagy bukóval eladom a cuccokat. Vagy megmaradnak és egy idő után kidobom. Most tudatosam igyekszem kerülni az ilyen szituációkat. Vagy nem kattanok rá igazán semmire vagy igyekszem kezelhető szinten tartani. Nagyon meggondolom, hogy mit veszek. A másik túlkapás olyan lehet, mint mikor spórolni akarok és a legolcsóbbat veszem meg, de abból sokkal többször kell vennem, így összességében csak rosszabbul járok. A minimalizmus sem arról szól, hogy megveszem a legvacakabb dolgot, amit használni is szeretnék, de mivel nagyon[…]

A minimalizmus jegyében nem igazán kellene karierristának lennem. Szerintem nem is vagyok az. Tekintve, hogy 3 műszakban dolgozom, elég nehéz beosztani az időmet. Mindig függök a kollégáktól a beosztástól. Nem akkor megyek szabadságra, amikor szeretnék, hanem amikor a többiekkel meg tudom beszélni. Ez gondokat okoz a sportban is. Szinte minden versenyem akkor van, amikor éppen dolgoznom kellene. A műszakos plusz bér persze jól jön, de sok hátránya van. Ezen okokból elgondolkodtam, mi lenne ha csak nappal dolgoznék. Ekkor persze kevesebb pénzt kapnék, viszont több szabadidőm lenne. Valahogy szeretnék ilyen állást szerezni a cégen belül, viszont most sok a változás. Nem nagyon lehet tudni, merre haladnak a dolgok. Mindenki csak találgat, de aki tud konkrétumot az meg nem mondja. Vagy azért[…]

Nem vagyok egy nyugodt ember. Mindig valami újat akarok csinálni. Ide-oda pattogok a hobbik között. Van amit hamar megunok, van amit azért huzamosabban tudok csinálni. Ahogy öregszem, egyre tudatosabban tudom fékezni ezeket a dolgokat, de azért nem egyszerű. Szerencsére vannak visszatérő dolgok, amihez nem kell újra megvenni mindent. Persze az élet más területén is mindig valami újat keresek. Mostani munkám is már több, mint 2 éve csinálom. Nincs vele semmi baj, de ha lehetne, mást csinálnék. Akár csak a cégen belül más pozícióban. Szerencsére emberi kapcsolatokban nem vagyok ennyire ugrálós. Persze vannak hobbihoz kapcsolódó ismerősök, akikkel érdeklődés hiányában megszakad a kapcsolat, de vannak nagyon régi barátok, akikkel nem, még ha a távolság el is választott minket a napi kapcsolattól. Azért[…]

A minimalizmus jegyében végre nekiláttam a dolgozószoba álnevű raktárszoba kipakolásának. Régen elég sokat fotóztam filmes gépekkel. Nagyon negatívot és diát elraktam, amikből most szanáltam elég sokat. Ezzel kapcsolatban felmerült bennem a kérdés, hogy vajon szükségem van-e olyan emlékekre, amik a családos életem előtti időkből származnak és már nem is tartom a kapcsolatot azokkal az emberekkel, akik a képeken szerepelnek. Szinte soha, vagy esetleg évente egyszer gondolok rájuk, ha nem találtam volna meg a képeket, talán eszembe sem jutnának. Vajon jó-e az, ha a múlt emlékei elterelik a figyelmem a jelen dolgairól? Szükségem van-e ezekre a régi pillanatokra, hogy a jelenben előnyt kovácsoljak ezekből? Leginkább korábbi kapcsolatokról van szó, akikhez gyakorlatilag már semmi közöm. Nem búslakodom, nem vágyom vissza azokba az[…]

Alapvetően a köz által effogadott normák szerint nem vagyok kényszeresen függő. Nem vagyok alkoholista, nem dohányzom. kávét ugyan iszom, de talán már a normális mennyiségben. Saját normáim szerint igenis az vagyok. Notórius telefonnyomkodó vagyok. Szinte sehova nem megyek valami online eszköz nélkül. Még a piszoárnál állva is az egyik kezemmel a telefont nyomkodom. Rossz szokás. Azt már elértem, hogy nem a Facebook nyomkodása a legfontosabb. A közösségi médiától egyre jobban távolodom. Már csak megszokásból nyomkodom a telefont, illetve azért, hogy az a pár perc se legyen “haszontalan” idő. Tudatosan le kell szoknom erről. A következő problémám a evés. Vagyis a zabálás. Nem vagyok elhízott, de ez nagyon sok edzésembe kerül. Sokat edzek azért, hogy sokat ehessek és sokat eszek azért,[…]

Miért is jobb a kevesebb? Egy ideje foglalkoztat a minimalizmus téma. Futásban már régóta annak a híve vagyok. A lehető legkevesebb frissítéssel futok, a lehet legminimálisabb felszereléssel és alapvetően minimalista cipőkben. Aztán elkezdett zavarni az otthoni sok kacat, amit magunk körül tartunk. A gyerekszobába csak úgy lehet bemenni, ha elsöpröm a rengeteg kacatot, a saját szobámba is nagyon nehéz bejutni, mert egy ideje már csak raktárként funkcionál. A gardrób is úgy néz ki, mint a bálabontás utáni turkáló. A garázsban is óriási a rendetlenség, mindene át kell menni, ha ki szeretnék venni valamit. Persze az életünk egyéb területein is hasonló a helyzet. Pénzügyi és időbeosztási okoból elkezdtem podcast-eket hallgatni és blogokat olvasni a témában. Aztán persze eljutottam a minimalizmushoz is.[…]