Olyan helyen írom ezeket a sorokat, ahol ugyan lehet telefonálni, de internet nincs. Ez egyelőre nyugalommal tölt el. Már több oldalt sikerült olvasnom egy olyan könyvből, amit egy évvel ezelőtt is olvastam már itt. Azóta sem sikerült kiolvasni. Persze tudom, hogy a napközbeni síelés vagy túrázás közben nem fogom kiolvasni, de legalább nem napi 2 oldalt fogok, mint eddig sikerült.

Holnaptól elvileg szabadságon leszek. Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján nem lesz olyan egyszerű dolog. Mivel a szabadidőmhöz képest nagyon sok ügyfelem van, nem nagyon lehet elvárni, hogy mindenki tudja, most nem nagyon fogok válaszolni. Persze bonyolult a helyzet, mert valóban nem szabadságon leszek egész héten, hanem közben lesz egy konferencia is. Így aztán mindig más szempontból leszek szabadságon. Majd meglátjuk, milyen lesz 🙂

Olyan szinten sok lett a feladat, hogy vasárnap hajnal 5-kor is a gép előtt ülök. Rengeteg feladattal, amiket nagyon kicsi eséllyel tusok megoldani holnap reggelig. Azért megpróbálom…

Mostanában nagyon sok céges program van, amire megyek. Október óta szinte minden hónapban van csapatépítő, céges karácsony, tanfolyam, konferencia vagy budapesti megbeszélés. Ezzel nem is lenne gond, mert egyrészt a cég ilyen, másrészt mégiscsak menedzser vagyok, akinek azért sok dologgal kell foglalkozni. Na nem a maszek melók sem mindig helyben vannak. A probléma ott adódik, hogy életem párja azt gondolja, hogy biztos valaki más miatt megyek ennyit. Pedig nagyon nem. Szóval nem elég tisztának lenni, annak is kell látszani…

Nagyon tud zavarni, ha valami olyan dolog nem szimmetrikus, aminek annak kellene lennie. Ez akkor probléma, amikor olyan dologról van, amin nem lehet változtatni. A saját testi aszimmetriámon nem nagyon tudok változtatni. Most éppen bajuszt növesztek. Persze, hogy nem egyformán nő a két oldalon. Vagy az is lehet, hogy csak nem jól vágtam az elején, ezért nem egyforma. Most persze nincs szívem a hosszabb oldalból vágni. Így viszont folyamatosan bosszankodom 🙂

Nézek egy sorozatot. Annyira megfogott a világa és a szereplők viselkedése, hogy néha azt veszem észre magamon, az egyik szereplő bőrében érzem magam. Igyekszem nem azt a szerepet játszani annak ellenére, hogy nagyon jó lenne. Simán tudok egyesülni az érzéssel. Kicsit úgy érzem magam, mint egy gyerek, aki utánozza a barátait vagy éppen a mesehősöket. Igaz, hogy már nem vagyok mai gyerek, de nagyon jó esik szerepet játszani 🙂