Amikor nagyobb városokban járok, élvezni szoktam a ritka alkalmakat, hogy minőségi dolgokat élvezzek. Jó ételek, jó kávé. A héten ékes fővárosunkban tanyázok tanfolyam miatt. Itt folyamatosan belebotlottam ilyen helyekbe. Oda kell figyelni, mert durván sokat el lehet költeni apránként….

Még tavaly kezdtem el bajuszt növeszteni. Most már rekord ideje van meg, mert 1 hónapnál több ideig még nem volt. Karácsonykor vágtam le utoljára. Jó lenne legalább 3 hónapig megtartani, mert szeretném látni, ki tudok-e hozni belőle olyan formát, amit szeretnék.

Sokat gondolkodtam rajta, hogyan hat a kapcsolatokra, ha valamivel tartozik az ember. Érzelmi dolgokra gondolok. Ha például olyat csinálok, ami a másiknak nem annyira tetszik, akkor elkezdek kompenzálni. Igyekszem “jóvátenni” azt, ami nem olyan jó. Persze sokszor nem érzem hatásosnak, de valószínűleg van értelme.

Azt érzem, most nehezen bírom a kevés alvást és a pörgést. Szokás szerint korán keltem, de fáj a torkom, fáj a fejem. Nagyon nem jó így dolgozni. Nem jó így lenni.

Na, abból van nagyon sokszor kevés. Rendeltem az iPadhez Pencilt, mert nagy szükség van rá. A csomag majd érkezik valamikor. Most megyek Pestre. Meg tudnám oldani, hogy a csomagot visszamondom és 3000 Ft-al drágábban vennék egyet. Nyernék vele talán 2 napot. Nem biztos, hogy megéri 🙂

Ma sikerült kétszer is edzenem. Reggel és este is tudtam tekerni. Ugyan csak görgőn, de azért nagyon jó volt. Már csak a kaját kellene visszavenni…

Talán már 3 hete bajszom van. Ez az idő még nem volt elég arra, hogy beépüljön a tudatomba. Ha reggel felkelek és tükörbe nézek, még mindig meglepődöm:)

Baráti családok rossz helyzetben vannak. Az apák, vagyis a nagyapák betegek. Sajnos súlyos betegek. Csapkodnak a villámok a környéken… Nagyon remélem, hogy Apám nem lesz beteg még nagyon sokáig.

Hallottam már több ismerőstől, hogy a facebook megfigyel. Mindenki mást most mond pro és kontra. Én is kételkedtem már benne, de most olyan dolog jött szembe a facebook-on, amit nem írtam le, csak mondtam pár embernek. Egy ülő-álló asztal. Ezt most nagyon érdekes…

Igyekszem mindenből rutint csinálni, ami naponta előforduló feladat. Már lassan szokássá vált, hogy 5 órakor kelek. Teavíz forralás, közben mosdó, majd a filter ázása közben ránézek az emailekre. Aztán irány a dolgozószoba. Annak ellenére, hogy régóta csinálom, minden reggel kicsit más. Nem tudom kétszer ugyanúgy megcsinálni a teát. Nem sikerült ugyanúgy megfogni a bögrét vagy a telefont. Szóval ismétlem a napokat, de mégis minden nap kicsit más lesz. Ez igaz az összes rutinra. Vagy azért, mert még jobbá szeretném tenni a folyamatot, vagy mert képtelen vagyok ugyanúgy csinálni 🙂