Pár napja előtört belőlem egy érzés. Ha nyugodt vagyok, jobban tudok gondolkodni. Azóta egyre többször eszembe jut. Lehet, hogy lassan meg is tudom tenni 🙂

Az a tervem már régóta, hogy minden nap írok ide valamit. Egy ideje viszont nem tudok semmi értelmeset írni. Ebből is látszik, hogy nagyon le vagyok terhelve. Lényegében azóta, mióta csak nappal dolgozom. Azt a kérdést boncolgatom magamban, hogy a nappalos munkával járó kevesebb pénz miatti több maszekolás miatt nincs energiám vagy simán olyan a munkaköröm, ahol nem elég kinézni a fejemből, hanem érdemi munkát kell végezni. A több műszakos munkámban simán meg tudtam csinálni a maszek munkákat, mert volt rá idő. Most nagyon nehéz. Talán azért is nehéz, mert jobban látják a kollégák, hogy mit csinálok. Néha azért hülyén veszi ki magát, hogy nagyon nem céges dolgokat csinálok. Ennek talán megoldása lehet, hogy átrendezzük az irodát 🙂

Tegnap éjszakai túrán voltunk a gyerekekkel. Tavaly is volt ez a túra, de akkor nagyon szenvedősre sikerült. Emlékszem, hogy még én is hisztis voltam. A mostani nagyon jó hangulatú program volt. Gyorsan eltelt, mert jól érezte magát mindenki. Szerintem a fáradtság ellenére mindenki kapott egy kis töltést belőle. Nekem nagyon jó volt újra a családdal együtt lenni nem csak fizikailag.

Hétvégén két versenyen is indultam. Az egyik egy 100 km-es gravel, a másik cyclocross. Mindkettő jól sikerült. A gravel versenyen sejtettem, hogy nem lehetek első, mert felismertem az egyik srácot, akit korábban az elit cyclocross mezőnyben láttam. Aztán a technika ördöge miatt sikerült végül nyernem. Lemerült a telefonom, ami a navigációt adta, így a végén torony iránt mentem. A másik srác pedig egyrészt eltévedt, másrészt ki is hagyott ellenőrző pontot, mert nem találta meg. A cyclocross futamon sikerült elcsípni egy dobogós helyezést. A szombati verseny után nem annyira kívánta a szervezetem a futamot. Szóval igazából sikeres hétvége volt. A gond már csak annyi, hogy semmit nem haladtam a munkáimmal. Most két napos csapatépítő tréningre megyek, úgyhogy esélyem sincs dolgozni…

Az a probléma, hogy megint versenyem lesz. Na jó, ez nem probléma. Igazából a gond a zabálás. Mert ugye verseny előtt nem kezdek el fogyókúrázni. Sem ketóra visszatérni. Így aztán próbálom szinten tartani magam tömegileg. Persze nem megy. Sokkal többet eszem, mint kellene. Mindezt úgy, hogy nagyon jól tudom a hátrányait. Ha dagadt vagyok, kidörzsölöm magam bringán. Megy úgy általában több súlyt kell cipelni felfelé. Még mindig nagyon sok a stressz. Így aztán az evés. Meg kicsit az ivás is…

Megjött az új váz. A bringaváz. Szerencsére épségben. Egyelőre semmi probléma nincs vele. Persze adódnak problémák. Nem jó középcsapágy. Más fék kell rá. Rövidek a csövek és bowdenek. A problémák egy részét orvosoltam, de kellett azért rendelni is alkatrészt. Holnap már talán tudok vele tekerni, egyelőre fékezni viszont csak az első kerékkel tudok. Hétvégéig elég lesz 🙂

Nagyon gyenge vagyok. Nagyon nem tudok ellenállni. Nagyon nem jó ez így. Minden szart megveszek amit nem kellene. Minden szart megeszek, amit nem kellene. Minden szart megteszek, amit nem kellene. Nem lesz ennek jó vége. Nem szokott ennek jó vége lenni. Abbahagyom.