Egy kis kitérő után rájöttem, hogy nekem nem jön be a monti váz koskormánnyal, hanem valódi gravel váz kell. Így aztán újra elővettem a korábban már kinézett modelleket és napokon keresztül túrtam a netet. Olvastam teszteket, mindenkit megkérdeztem, hogy mi lenne a legjobb. Aztán már lényegében két vázra szűkült a lista, amikor az egyiket komolyan leakciózták. Akkor már nem volt kérdés, gyorsan megrendeltem.  Ekkor jött az üresség. Szinte nem tudtam mit kezdeni magammal, miután a napokig tartó pörgés megszűnt. Persze a családi és munkahelyi dolgok ugyanúgy mentek folyamatosan a keresés mellett is. Ez kicsit olyan lehet, mint amikor egy utazó, aki folyamatosan úton van, odaér a céljához vagy éppen hazaér. Ez egy kicsit hobós dolog. Az úton lenni az élet,[…]

Ez a poszt megint a kajáról szól. Vagyis inkább a zabálásról. Azt próbálom most betartani, hogy mindenből egyszerre maximum egyet. Vagyis nem eszem több tányérral ugyanabból, vagy nem iszom egyszerre több sört. Persze ezt nem úgy fogom megoldani, mint Mucsi Zoltán egy régebbi reklámban, hogy mindenből óriási lesz az egy adag. Egy normál adagot fogok enni, de többet nem. Vagy esetleg semmit nem fogok enni…

Szinte minden nap tekerve megyek munkába, mióta kiderült, hogy van zuhanyzó az irodánktól nem messze egy másik épületben. Teljesen kulturált, ezért szeretek oda járni. Így már nem gond, ha leizzadva érek be dolgozni. Mostanában adódtak sietős napok, ezért nem mindig a legbiztonságosabb útvonalon jártam munkába. Persze az is rásegített, hogy a terepgumik egyik délután megadták magukat a királydinnye szúrásának és egyszerre mindkét kerekem defektes lett. Erre persze nem voltam felkészülve, ezért autós segítséget kellett kérnem. Otthon persze az volt a leggyorsabb, hogy felraktam az országúti virsli gumikat, így aztán már csak végig aszfalton tudtam munkába menni. Ezért kell néha nagyobb forgalmú utakon is haladnom. Azért vigyázok. Sötétben minimum két lámpa van hátul és egy reflektor elöl. 

Kitaláltam, hogy körbe kellene menni az Kék körön, vagyis mindhárom Kék túrát megcsinálni az országban bringával. Persze nem csak én találtam ki ezt, mert most is van éppen egy bringás, aki csinálja, de ő nagyon sokat megy aszfalton és nem sátrazik, hanem “rendes” szállásokon alszik éjszaka. Én mindenképpen sátrazva vagy hálózsákban képzeltem a dolgot bikepacking verzióban. Tudom, hogy néhol nagyon nehezen járható a túra útvonala bringával, de talán nem lehetetlen…

Talán nem is őrület. Úgy hívják, hogy bikepacking. Lényegében terepen túrázás bringával úgy, hogy mindent viszünk magunkkal, ami kellhet. Ott alszunk, ahol jól esik. Kipróbáltuk. Nagyon tetszik. Szeretnék sok ilyet csinálni. Sajnos a nehézség az benne, hogy sok időt elvesz. A gyerekek még nem tudnak eljönni velünk, úgyhogy csak Feleségemmel tudom ezt megoldani. Így viszont nem tudjuk megoldani, hogy több napra menjünk, mert ne legyenek nélkülünk a gyerekek. Egy-két éjszaka megoldható gond nélkül. Szerintem egyelőre az ilyen rövid kiruccanások maradnak.

Megpróbálok keveset enni 🙂  A lényeg, hogy próbálok kis adagokat enni. Alapvetően kevés alkalommal eszem, de akkor aránylag sokat. Ha viszont valami oknál fogva többször eszem, akkor is sokat. Ezért gondoltam, hogy jó lenne keveset enni minden alkalommal. Így talán könnyebb lesz megállni a zabálást a kevésbé aktív napokon is 🙂

Mert ugye folyamatosan visszatérő téma a kajálás. Szeretne az embert egészségesen és ökológiai szempontból is normálisan enni. Meg persze az anyagiak sem utolsó szempont. Fiam egy hétig vegán ételeken élt egy tábor miatt. Én voltam vega elég sokáig. Feleségem is volt fiatal korában 6 évig. Mindkettőnknél hiánybetegség volt az abbahagyásra felhívó tényező. Most megint felmerült. hogy mi lenne, ha nem ennénk húst. A probléma azzal van, hogy jó minőségű, saját termelésű húst kapunk, amit vétek lenne kihagyni. Szóval marad a húsevés, de akkor nálam maradjon-e a ketogén. Azt csak halkan mondom el, hogy nagyon nehéz tartani az alacsony szénhidrátos étrendet. Valami mindig szembejön, aminek nem tudok ellenállni…

Sajnos nem sikerült megkapnom a megpályázott állást. Nagyon szerettem volna, de valaki jobb volt. Nehezen dolgozom fel, mert olyan állás lett volna, amit jól tudtam volna csinálni.  Még aznap megtudtam, hogy egy korábban már pályázott helyen felmondott valaki, úgyhogy újabb esély adódott. Persze nagyon sok a bizonytalanság megint. Majd két hét múlva lehet egyáltalán beszélni róla, mert a felelős vezető éppen szabadságon van. Majd meglátjuk.