Azon gondolkodtam, vajon a mindennapok szempontjából mennyire fontos a tapasztalat. A mérési tapasztalatra gondolok. Ha a kezemben van, hogy mennyi egy méter, vagy esetleg érzésre megmondom, milyen meleg a kemence, akkor mennyi könnyebséget jelent? Érdemes mindent pontosan mérni? Úgy vagyok vele, hogy régen sem mértek mindent, mégis működött az élet. Én nagyon sok dolgot érzésre csinálok. Úgy húzom meg a csavarokat, úgy fűtöm a kemencét, úgy csinálok eszközöket vagy építményeket. Meg tudnám tenni, hogy mindent mérek, de úgy érzem, akkor elbutulok. Egy régi kerékpárszerelő ismerősömtől kérdeztem, hogy miért kézi fűrésszel vág és reszelővel reszel. Azt válaszolt, azért, hogy ne butuljon el. Kell az izommemória. Ez azóta is kíséri az életem…

Annyi minden történik egyszerre velem a napokban, hogy igazán semmire nem tudok koncentrálni. Szinte mindent csak felületesen fogok fel és ezért nem is rögzül a látott vagy hallott dolog. Néha azt sem tudom, kinek mondtam már valamit vagy esetleg nem mondtam. Illetve nekem mit mondott valaki. Vagy egyáltalán ki mondta. Használok feladatlista programot, de elfelejtem felírni vagy éppen kipipálni, ha már készen van egy feladat. Nagyon remélem, kicsit javulni fog a helyzet, mert így nem az igazi…

Nagyjából vége a bringás szezonnak. Ugyan vannak még rendezvények, de a családi programok már nem annyira engedik meg, hogy sokat elmenjek hétvégén. Így is egyre többet fogom a lámpát használni a bringán. Másik érdekesség, hogy van egy tök jól működő tekerni való alattam, mégis elkezdtem nézegetni, mi lenne, ha másik vázat vennék. Persze az a gond, hogy most alumínium van. Ha acélt vennék, az nagyon nehéz, bár sokak szerint kényelmes. A karbon meg az ára miatt nem opció. Esetleg egy kínai váz jöhetne szóba, de egyelőre nem bízom benne…

Mindig csodálkozva néztem azokat az embereket, akiknek van idejük twitterezni és egyéb szociális platformon időt tölteni, de mellette családjuk van, dolgoznak és még játszanak és olvasnak is. Egyszerűen nem tudom, hogy lehet…

Ha sokat sportolok, akkor ahhoz sokat kell enni. Persze könnyű túlzásba esni. Nekem sikerült is. Simán felszedtem pár kilót azzal, hogy verseny előtt ettem sokat, aztán verseny közben is ettem sokat, majd verseny után is ettem sokat. Aztán még utána is több volt a mennyiség, mint ami kellet volna. Most újra kezdődik a hasi kockák feltárása 🙂

Múlt hétvégén elég komoly 3 napos tekerésen vettem részt, most hétvégén pedig újabb 3 napos tekerésen, amit már a fiammal tettem meg. Mindkét dolog nagyon jó volt, persze más szempontból. Kicsit úgy érzem, most már vissza kellene venni a bringázásra szánt időből, de közben meg annyira jó érzés, hogy bírok ilyen sokat menni.

A versenyre készülve sok dologról elfeledkeztem. Vagy csak simán hátrébb soroltam őket. Ezek most szakadnak a nyakamba. A sok tennivaló mellett most kell szembesülnöm vele, hogy költekezésben is kicsit elszálltam, így jogosan orrol rám feleségem, hogy miért költöttem olyan sokat. Tegnap a mosogatógépünk romlott el, ma reggelre a kávégép. Most egy kicsit lejtőn érzem magam. Tudom, hogy lesz még jobb is 🙂

Igazából nem is egy nap. Elindultam egy nagyon hosszú gravel teljesítménytúrán. Nevezhetnénk versenynek is, de akkor sokkal több lett volna a nevezési díj 🙂 580 km összesen, nagyrészt terepen. Első nap sikerült 227 km-t tekernem. Eddig még nem mentem ennyit egyben, illetve nemcsak a táv fontos, mert bruttó 15 és fél órát ültem nyeregben. A másik érdekesség, hogy egy frissen felrakott nyereggel és egy frissen vásárolt cipőben nyomtam három napig. A fenekem nagyon jól bírta az új nyerget. Eddig 130 km után már minden bajom volt. Most pedig közel 600 után sincs gondom. Szóval nagyon jó három nap volt.

Egy régi ismerős már jó ideje vegetáriánus lett. Nem mondanám vegánnak, mert eszik azért sajtot és néha halat is. Ezzel akaratán kívül fogyott is elég sokat. Jó lenne nekem is az az életmód, de amíg ingyen kapjuk a hús egy részét szüleimtől, illetve az udvarban futkosnak a levágásra váró baromfik, addig nem annyira logikus a húsmentes élet…

Sok nap után ma először nem ittam semmi alkoholt. Úgy mondom ezt, mintha alkoholista lennék, de igazából egyáltalán nem. Vagyis nem hiszem, hogy a napi 1-2 sör az már az lenne. Ugyan elég meleg napok vannak mostanában, de zavart, hogy nem tudom megállni, hogy ne igyak. Leginkább anyagi oldalról zavar. Mint ahogy a kóla ivása is azért zavar. Simán megiszok naponta egy kólát, ami minimum 300 Ft. Az azért elég sok havi szinten. Mellé pár sör és már el is ittam más napi kajapénzét. Vissza kell fogni ez a dolgot, mert sem a pénztárcámnak, sem a szervezetemnek nem tesz jót.