Végre elérkezett a tavasz, a jó idő, és ha már az évadnyitón pályaépítési munkálataink miatt nem tudtam lőni, biztosra vettem, hogy következő hétvégén én bizony versenyezni fogok! Így is lett, szombat reggel fél hétkor útnak is indultunk Szekszárd felé, ahol Péterbencze Pistiék új egyesülete, a Tolnai Tájak ÍE rendezte első versenyét, egy nagyon kellemes kis környezetben.

Meglehetősen gyorsan leértünk, nem kicsit számoltam el magam… de így legalább jót szórakozhattam azokon, akik már péntek este lementek és épp az előző esti bulizgatásból próbáltak magukhoz térni :) Kellemes viccelődés mindenkivel, beszélgetés, laza bemelegítés, majd önszervező csapatokba való tömörülés után irány ki a pályára. Szép kis banda jött össze nálunk: válogatott kerettagok, nemzetközileg is elismert íjászok. De ennek a hangulatban nem volt semmi nyoma: egész nap a sírva röhögés volt jellemző.

Kezdésnél viszonylag büszke voltam magamra, elég jól bekezdtem egy libán egy könnyed 10-es találattal, majd egy újabb kisállaton egy 8assal. Utána jött egy olyan banális hiba, amit garantáltan soha többet nem fogok elkövetni: olyan szinten rossz helyzetben álltam meg a karó mögött, hogy a pofámba rakott sólyom mellett sikerült balra ellőnöm. Amint kiálltam a lőállásból láttam is az okát: ferde, balra lejtő talaj…no comment. Ez a néhány következő célomra is rányomta a bélyegét, 4db 5ös találat személyében. Aztán jött a Schumi-agy effektus, avagy fordítottam 180 fokot az agyamon, és rögtön jöttek a jobb értékek, a verseny további részét 10/8ra lőttem, de ezzel az 5 lövéssel elúszott az első hely. Nem baj, azért egy bronzot így is elhoztam, ami viszonylag meglepetés volt számomra.

Visszaérve a táborba összepakoltam az íjamat, mondván: már úgyse fog kelleni. Elmentünk ebédelni, majd kifele jövet szóltak, hogy menjek már pénzdíjas “távcéllövő” versenyre…Kis könyörgés, majd újra összeraktam az íjamat, és odamentem a többiekhez. A hosszú távon (ami gyakorlatilag a csigások kategóriáját jelentette) kemény 4 fő volt oly’ bátor, hogy lövésenként 100ft-ot áldozzon a szerencséjének. Az utolsó kör előttig bezárólag addig lőtt az ember, amíg akart, lövésenként kellett fizetni. 7 körön keresztül húztuk egymást, a végén ifj. Bóka Lacival maradtunk együtt, ami fél győzelem volt, mert legalább nem esik csorba a scope-os csigások becsületén. :) Volt itt minden menet közben, 25m-ről semafor sárgája, vagy úgyszintén 25ről az ELEVEN-es nyuszika 8as zónája. Végül kis különbséggel, de sikerült Lacit leverni, így az egész napi eredmény a következőre módosult: alap verseny III. hely, pénzdíjas: I.hely, ami 20.000Ft jutalommal testesült meg! :) Nem mondom, hogy nem örültem neki. :)

És zárszóként néhány kép a versenyről, csapattársakról:

[nggallery id=11]