Már jóideje szenvedtem egyfajta íjászbetegséggel, ami abban nyilvánult meg, hogy lefagytam a célon, magyarul szólva hiába volt az irányzékom a célon, nem voltam képes oldani. Úgy néz ki, hogy ezt az eléggé nagy problémát sikerült kiküszöbölnie a Carter Revolution elsütőmnek, melyre egy hete tettem szert. Régóta álmodoztam róla, de csak most sikerült megszereznem. Egy rövid [...]

Végre elérkezett a tavasz, a jó idő, és ha már az évadnyitón pályaépítési munkálataink miatt nem tudtam lőni, biztosra vettem, hogy következő hétvégén én bizony versenyezni fogok! Így is lett, szombat reggel fél hétkor útnak is indultunk Szekszárd felé, ahol Péterbencze Pistiék új egyesülete, a Tolnai Tájak ÍE rendezte első versenyét, egy nagyon kellemes kis környezetben.

Hosszas kavarás, tépelődés után mostanra biztosra vált, hogy május végén én is ott leszek Ausztriában az Európabajnokságon! Ennek köszönhetően már egy ideje belekezdtem a rendszeres edzésbe visszapakolni az agyamat, és talán haladok is valamerre, de ettől függetlenül nagyon kemény menet lesz.

Már nem egyszer írtam az íjászatról, de most talán egy picit másabb, sajnos sötétebb oldaláról közelíteném meg a dolgot. Nem azért, hogy elriasszak bárkit, csak a saját gondolataimat próbálom kiírni magamból, hátha lesz valami változás… mert néha már ott tartok, hogy nem tudom, mi lenne a jó megoldás. Igazából azután gondoltam, hogy tényleg megírom ezt, miután elolvastam Giu gondolatait a témában.

Még a múlt hét közepe felé bukkantam rá az Ebay-en erre az íjra, és rögtön le is csaptam rá, mivel már közel négy hónapja annak, hogy az előző íjamat úgy ítéltem meg, hogy már nem tudok vele olyan szinten lőni, amilyet kéne. Akkor kaptam ígéretet egy bolttól, hogy van egy ilyen Hoyt Ultra Elite, amit jó áron oda tud nekem adni…hát, közel három hónapig ment a keverés-kavarás, amíg meguntam a dolgot, és saját kezembe vettem a dolgot, szinte rögtön lett is eredménye.