Tesztek

Mostanában nem nagyon volt kedvem/időm/lehetőségem játszani bármivel is, vagy ha épp lett volna, nem volt mivel. Valahogy nem volt semmi, ami úgy igazán megfogott volna, nem éreztem úgy, hogy igen, ezzel én most játszani akarok. Aztán egyik keresgélő túrám során bukkantam rá a Mass Effectre, aminek sikerült végre valamelyest magával ragadnia, úgyhogy bele is merültem rögvest a dologba, hogy tegyek egy kis kiruccanást a Turiánokkal, Geth-ekkel, Kroganokkal és persze Emberekkel, no meg egyéb lényekkel benépesített jövőbéli galaxisba.

Egyszer volt, hol nem volt…

A néhány száz évvel távolabbi jövőben az emberiség felfedezett egy 50.000 éve kihalt nép, a Protiánok maradványait, aminek hatására hatalmas fejlődésen ment át a technológia rövid idő alatt a Földön. A fénysebességnél is gyorsabb utazásoknak hála az emberiség terjeszkedni kezdett, egészen az Első Kapcsolat Háborúig, amit a Turián fajjal vívtak. A békét a Fellegvár Tanácsa hozta el, akik a galaxis kormányzatáért felelősek.
A történtek után 26 évvel kapcsolódunk be a történetbe Shepard parancsnokot megszemélyesítve, aki a Normandia nevű csúcskategóriás űrcirkáló tisztje. Az ő – azaz a saját – előtörténetéről annyit, hogy a karakter megalkotásakor több lehetőség közül is választhatunk.

Fajok kavalkádja

A játék egyik nagy sajátossága, hogy sikerült elszakadni a Tolkien-i tündérvilág és egyéb fantasy/sci-fi sablonoktól, és a tervezők szabadjára engedhették fantáziájukat a galaxist benépesítő fajok tekintetében. Így kerülhettek be a kékbőrű Asari-k, akik a Galaxis bölcsei, akár ezer évig is nyugodtan élnek s gyakorlatilag bármelyik faj bármilyen nemű tagjával képesek szaporodni; vagy a lassú, írtózatosan monoton hangon társalgó Elcorok, akikkel az társalogjon hosszabban, aki fel akarja kötni magát! :) A Salarianok szinte az Asari-k ellentéte: gyorsan gondolkodnak, gyorsan beszélnek, mindent gyorsan csinálnak, így -mivel az anyagcseréjük is gyors- rövid életűek, a 45 évesek már ritkaság számba mennek; viszont ellensúlyozzák ezt tökéletes non-lineáris gondolkodásukkal, így őket tartják a galaxis legjobb tudósainak. A Turianok, akikkel az emberiség háborúzott, nem kell említenem gondolom, hogy a galaxis “harci kutyái” mind külsőre, mind gondolkodásban.  Ezt az se bizonyítja jobban, hogy látva, hogy az úgyszintén harcias, de kicsit barbár berendezkedésű Krogan faj mennyire terjeszkedik, bevetettek egy un. reprogátlót, aminek köszönhetően a szaporodás a Kroganok számára szinte lehetetlen lett.
A Quarianokkal szemben van egy enyhe Darth Vader utóérzésem, mivel valamiféle maszkot viselnek, aminek köszönhetően lélegezni tudnak. Ez a faj örökös zarándoklatban él, mivel az eredetileg “kézirobotnak” tervezett Geth-ek öntudatra ébredtek és kiűzték őket a saját bolygójukról. Ezekkel a Geth-ekkel meggyűlik jó párszor a bajunk a játék során, konkrétan ők az átlag ellenség.

Pro és kontra

Számomra nagyon meggyőző volt ez a változatos, hangulatos, és sokszor vicces hangulat, amit a különféle fajok, és azok egyedei produkáltak. Érdekes volt például az a beszélgetés, amit Jokerrel, a hajó pilótájával folytattam egyszer, amikor közölte a betegségét, miszerint üregesek a csontjai, így nagyon törékenyek; vagy azok az apró oda-vissza szurkálások, amik az egyes társaink közt zajlanak játék közben, mikor terepen vagyunk. (Egyszerre 2 társunkat vihetjük magunkkal, ami ajánlott is.) A karakterek külsőre is szépen kidolgozottak, a szemeikből szinte sugárzik az élet sokszor. Természetesen nem maradhattak ki a már-már kötelező kellékké vált mellék küldetések sem, amivel kicsit otthonosabbnak érezhetjük a játékot. Ezzel a résszel sajnos el is érkeztünk a játék számomra legfájóbb pontjára, a hosszúságra, vagy inkább rövidségére. Amikor láttam egy idő után, hogy mennyi mellék küldetést kaptam, nekiálltam ledolgozni őket, jól elvoltam velük jó néhány órát, kezdtem is örülni, hogy ez így egy szép hosszú játék lesz… aztán ezek elfogytak, és nem jöttek újak, folytattam a fő küldetést, s a mentési rendszer szerint 28 órával a játék kezdete után már a stáblista ismertette velem az ismertetni valót, miközben én nagy szomorúan néztem magam elé, valami olyasmit kiabálva magamban,hogy MOST MI VAN?! Valamikor a vége felé pedig még volt egy olyan érzésem, hogy “áhhá, most itt biztos lesz valami csavar, és mégse lesz ennek vége…”. Utána rá kellett jönnöm, hogy tévedtem: de, vége lett. Egyetlen vigaszom, hogy januárban jön ki a folytatás, amiben az eddigi eredményeket figyelembe veszi a rendszer, úgyhogy legalább a mentéseket célszerű megtartani. :)

Értékelés: 9/10