Gondolataim tárháza…
Filmek
Becstelen Bringantyk
0Már egy hete, hogy megnéztük Quentin Tarantino Mester legújabb remekművét, a Becstelen Brigantyk-at (eredeti címén Inglourious Basterds). Már egy előző bejegyzésben említettem, hogy nem volt igazán egyszerű eset ez a mozizás, abból a szempontból, hogy konkrétan aznap találtuk ki, hogy akkor megyünk, valamint azért se, mert előző este grillezős házibulizós összeröffenést tartottunk.
Nem tudom, hogy kiben mennyire élnek még Tarantino előző alkotásainak képei ( pl.: Ponyvaregény, Kill Bill, Sin City ), de akiben kicsit elhalványultak a dolgok, javaslom, kicsit porolja le őket, különben megeshet, hogy csalódni fog ebben a filmben. Ez talán azért lehetséges, mert az ügyes marketingesek véleményem szerint érdekes köntösbe bújtatták az alkotást a reklámfilmekkel. Aki csak az alapján nézi meg, valószínűleg bután fog pislogni az első öt perc után.
Legegyszerűbben talán úgy lehetne összefoglalni ezt a filmet anélkül, hogy lelőnénk a legjobb poénokat – na persze Tarantino-féle poénok, úgyhogy kell hozzájuk egyfajta gyomor :) -,hogy ha azt mondjuk: ez a film nem más okból készült, mint hogy kicsit kiparodizálva adja elő a II. Világháború történéseinek egy részét.
A történet szerint a II. Világháború folyamán alakult egy kicsit renegátnak nevezhető osztag, akiknek csak az volt a feladatuk, hogy nácikat írtsanak… és meg is tették, elég érdekes módszerekkel, s ahogy az a Mester filmjeiben lenni szokott, ezt egy az egyben végig is követhetjük vágatlan formában. Viszont nem ők az egyetlenek, akik szeretnének beleszólni a történelem menetébe, úgyhogy szépen bonyolódni kezdenek a dolgok. De többet nem mesélek a történetről, mert akkor senki se akarja megnézni, ha már tudja a forgatókönyvet. :)
Egyetlen bajom volt a filmmel, bár ez se konkrétan a film hibája, hanem alapvetően a feliratoké: Valaki végre felfoghatná, hogy a világos háttéren fehér szöveg NEM olvasható! Oké, az angol részeknél nem volt ezzel gond annyira, de sajnálatos módon se németül, se franciául nem beszélek, és ebben a filmben elég sok ilyen rész van.
És egy kis hangulatkeltő a végére:
Te mit gondolsz Quentin Tarantino filmjeiről? Láttad a Becstelen Birgantykat?
Keith
0Elöljáróban le kell, hogy szögezzem, ez a film nem a könnyed esti szórakoztató produktumok sorát bővíti. Azt se mondom, hogy nézze meg mindenki, aki teheti, mert valószínű, hogy sokan nem fogják, nem tudják átvenni azokat a dolgokat, amikről szó van benne. Talán azt is mondhatnánk, hogy ez a modern kori dráma egy apró valóság-sziget az egyre nagyobb álom-hitegetés tengerben, hiszen mondhatják sokan azt, hogy nézzük mindig a jó oldalát a dolgoknak, meg miegymás… de attól még a tény az tény marad: az élet szar. Van, akinek rövid ideig, van, akinek egész életében, de attól még az.
Voltak olyan részei, amikor szinte már-már azt hittem, egyes részekhez közöm van/volt, vagy legalábbis át tudtam érezni, ami természetesen a jó színészi játéknak köszönhető, hogy sikerült átadni azt a gondolatot, amit akartak.
Ez az alkotás messze nem olyan, mint az átlagos amerikai filmek, itt nincs happy end, nincs önfeledt vidámság, csak olyan dolgok, amik a valóságban is elénk léphetnek. De mielőtt valaki azt hiszi, hogy ez valami „tépős” , vagy depressziós dolog, el kell, hogy keserítsem, mert nagyon messze áll tőle, sőt, óriási tanácsokkal szolgálhat, ha figyel az ember.
Nehéz egy filmről úgy írni, hogy el ne meséljük közben az egész történetet, ami ez esetben még inkább lényeges, mivel ismeretlenül talán még inkább képes megfogni az embert. Érdekes amúgy – s erre a film is rámutat -, hogy milyen nagymértékben vagyunk képesek változni az által, hogy megismerünk valakit, aki valamilyen formában megérint minket, mennyire tud változni az életfelfogásunk, értékrendünk.
Ugyan véleményem szerint ez a film túlmutat a jó/rossz síkon, de ha mindenképp véleményt kéne alkotnom róla, akkor főként pozitívumokkal tudnám csak illetni, engem megfogott.
„Van egy sárga furgonunk, előttünk az út… és egy csomó lehetőség!”
Adatok
rendező: Todd Kessler
forgatókönyvíró: Todd Kessler, David Zabel
operatőr: Darko Suvak
zene: Tree Adams
látványtervező: Kristan Andrews
vágó: Cara Silverman, Christopher Kroll
Szereplők:
Jesse McCartney (Keith)
Jennifer Grey (Caroline)
Elisabeth Harnois (Natalie)
Ethan Phillips (Mr. Miles)
Tabitha Brownstone (Cynthia Anderson)
Transformers 2 – A bukottak bosszúja
21038 nap
Múlthét szombaton hosszú kihagyás után, ismét sikerült eljutnom moziba, ahol rövid egyeztetés után a Transformers 2 mellett tettük le voksunkat bátyámmal, mondván: az első rész se volt rossz. Nos, első gondolatom így utólag: A magyar alcímmel lehet,hogy vitatkoznék picit…Az eredeti cím így szól: Transformers 2: Revenge of the Fallen, s ebben az esetben, mivelhogy nagy betűvel írták a Fallen-t, egy személyre vonatkozhat,tehát inkább “A bukott bosszúja” lenne a helyes cím… de ez van, nem ez az első ilyen baki a magyar filmtörténelemben.
Jól feltankoltunk a büfében popcornból és üdítőből, hiszen két és fél óra, az két és fél óra, de megérte. Kicsit ódzkodtam tőle, hogy elnyújtják, és megpróbálják az összes klisét eldurrogtatni, de szerencsére nem így történt. A történet elejétől a végéig pörgött, nem voltak álló pontok, és ami még jobban tetszett, az az, hogy erre a részre véleményem szerint finomítottak a robotok mozgásán, így még élvezetesebb az egész, még látványosabb.
A hangokra se lehet semmi panasz, már a különféle kiadó/szponzor/isten tudja még milyen logók megjelenését is “transzformerszesítették”, ami számomra plusz pont vont ;)
Csak javasolni tudom mindenkinek, hogy ha teheti, nézze meg, mert garantált, hogy nem fogja megbánni. Természetesen nem 100% akció ez a film sem, számos percen keresztül a könnyeinkkel fogunk küszködni, no persze csak a nevetés miatt.
Legutóbbi hozzászólások