Már egy hete, hogy megnéztük Quentin Tarantino Mester legújabb remekművét, a Becstelen Brigantyk-at (eredeti címén Inglourious Basterds). Már egy előző bejegyzésben említettem, hogy nem volt igazán egyszerű eset ez a mozizás, abból a szempontból, hogy konkrétan aznap találtuk ki, hogy akkor megyünk, valamint azért se, mert előző este grillezős házibulizós összeröffenést tartottunk.

Elöljáróban le kell, hogy szögezzem, ez a film nem a könnyed esti szórakoztató produktumok sorát bővíti. Azt se mondom, hogy nézze meg mindenki, aki teheti, mert valószínű, hogy sokan nem fogják, nem tudják átvenni azokat a dolgokat, amikről szó van benne. Talán azt is mondhatnánk, hogy ez a modern kori dráma egy apró valóság-sziget az egyre nagyobb álom-hitegetés tengerben, hiszen mondhatják sokan azt, hogy nézzük mindig a jó oldalát a dolgoknak, meg miegymás… de attól még a tény az tény marad: az élet szar. Van, akinek rövid ideig, van, akinek egész életében, de attól még az.

Múlthét szombaton hosszú kihagyás után, ismét sikerült eljutnom moziba, ahol rövid egyeztetés után a Transformers 2 mellett tettük le voksunkat bátyámmal, mondván: az első rész se volt rossz. Nos, első gondolatom így utólag: A magyar alcímmel lehet,hogy vitatkoznék picit…Az eredeti cím így szól: Transformers 2: Revenge of the Fallen, s ebben az esetben, mivelhogy nagy betűvel írták a Fallen-t, egy személyre vonatkozhat,tehát inkább “A bukott bosszúja” lenne a helyes cím… de ez van, nem ez az első ilyen baki a magyar filmtörténelemben.