Sajnos annyira keveset vagyok egyedül, hogy szinte semmi énidőm van. Nem nagyon tudok cikkeket olvasni, vagy éppen írni. Ezt is most úgy írom, hogy a gyerekek folyamatosan csivitelnek mellettem és ugráltatnak folyamatosan. Így elég nehéz összeszedni a gondolataimat. Azért is vannak ilyen összevissza bejegyzések, mert nincs időm végiggondolni, mit szeretnék írni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.