A felszínes beszélgetés csapdája

A gyerekek miatt kevés idő marad a felnőttek „értelmes” beszélgetésére. Itt arra gondolok, mikor csak pár perc van beszélgetni, akkor a felszínes dolgokról beszélünk. Mi volt az elmúlt pár órában, hova is kell majd menni az elkövetkező pár órában, esetleg napban. Arra már nincs idő, hogy egy értelmes beszélgetés bontakozzon ki, amiben esetleg a jövőről, a közös tervekről beszéljünk. A beszélgetés is olyan, mint egy regény, aminek van bevezetése, tárgyalása és befejezése. Az a probléma, hogy mikor megszakad a beszélgetés, mert nincs idő vagy valami történik, akkor újra előröl kell kezdeni. Az nem működik, hogy sokszor kevés idő alatt beszélünk meg egy fontos és hosszan tartó dolgot. Ez nem olyan, mint egy könyv, hogy lerakom és valamikor majd folytatom. A beszélgetést nem lehet olyan könnyen folytatni. Nem lehet egyszerűen felvenni a fonalat. Ezért van arra szükség, hogy néha Feleségemmel elmenjünk valahova, ahol nincsenek velünk mások. Azért nem otthon, mert akkor látjuk, hogy mennyi munka van, amit meg kellene csinálni és az elviszi a figyelmet. Az sem megoldás, ha elutazunk és valami előadásra vagy moziba megyünk. Ott az ember időre megy, majd figyel valamire, aztán utána arról beszél. Kellenek a pár órás beszélgetős etapok, hogy ki tudjuk beszélni magunkból a mélyebb gondolatokat is. Lehetnek azok múltbéli események feldolgozásai, de akár a jövő tervei.

Ezért is tervezek kettesben egy utat, egy közös kalandot Életem Párjával. Már nagyon várom.

Persze nem lehet mindent feltenni egy ilyen útra. Arra gondolok, nem lehet addig mindent halogatni, hogy majd ott megbeszéljük. Törekedni kell a jó kommunkációra.