A héten újra elhúzták előttem a mézesmadzagot. Olyan híreket kaptam, hogy még mindig van esély a három műszak elhagyására. Egyre nagyobb. Persze semmi konkrétum, de most újra bizakodó vagyok. Már nagyon jó lenne.

Vagy inkább étrend kontent. Korábban kitaláltam azt, hogy munkahelyen nem eszem. Ez három műszakban azt jelenti, hogy ha délelőtt dolgozom, akkor először délután 3-kor eszem. Ha délután vagyok bent, akkor csak reggeli és ebéd van, majd másnap reggelig semmi. Ha éjszakás vagyok, akkor ebéd és vacsora van, mert éjszaka nem eszem, viszont reggel lefekvés előtt sem szoktam enni. Ezt igazán jól ketogén étrenden lehet megtenni, mert amúgy sem vagyok igazán éhes, mivel nincs inzulinszint ingadozás. Szóval nagyszerűen összeillik az időszakos böjt, a ketogén és a nem eszünk munkahelyen elv.

Az elmúlt napokban még arra sem volt időm, hogy ide írjak valamit. Hétfőn reggel alig értem haza éjszakai munkából, máris indultam anyagért a teraszfelújításhoz és egy tető építéséhez. Azóta váltott segítségekkel folyamatosan dolgoztam reggeltől estig. Kész lett a terasz és a tető is. Eléggé fáradt vagyok agyilag is. Igyekszem pihenni, mert az agyam sem működik.

Sajnos megint éjszakás műszakban dolgozom. Nappal viszont ébren kellene lennem. Ezt csak úgy tudom megtenni, hogy akkor alszom, amikor csak lehet. A gyakorlatban azt jelenti, hogy a napi 5-6 órát is csak 2-3 alkalomból tudom megvalósítani. Reggel 1-2 óra, este 1-2 óra, éjszaka 1-2 óra lopott idő. Tudom, hogy sokáig nem lehet csinálni, de most ezt a pár napot túl kell élnem valahogy…

Szerencsére egyre jobban szorítanak. Azért a kondizásnak vannak ilyen jellegű hátrányai. Leginkább saját súlyos edzéseket csinálok, minimális súlyzóm van csak. Ennek ellenére az ultrafutó testalkatom szépen kezd visszaalakulni átlagos méretűvé, ami leginkáb a felsőtest erősödését jelenti. A korábbi pólóim viszont egyre szűkebbé válnak, ami nem annyira kényelmes. Persze jó dolog feszíteni szűk pólóban, de egész nap nem kényelmes. Így most inkább az ingeket preferálom 🙂

Amikor komolyabban elkezdtem bringázni, csupaszlábú lettem. Aztán trialton, majd futás, de a csupasz láb maradt. Aztán most nem igazán futok. Meg nagyon keveset bringázom. Már nem veszem a fáradtságot, hogy ne legyek szőrös. Persze zavar, mert több, mint 10 éve nem volt ilyen. Kellene egy kis motiváció. Vagy csak szabadidő?

Sajnos nincs időm a közösségi médiára. Eddig sem lógtam rajta sokat. Némi twitter, nagyon kevés facebook csoport, pár követett youtuber. Már ezekre sincs időm. Egyszerűen annyi feladat van. Munkahelyen gépnél ülök, de ott sok a meló. Ha otthon vagyok, akkor pedig kint vagyok az udvaron és valamit ott csinálok. Ott maximum podcast hallgatás működik, ha egyedül vagyok. Kicsit hiányzik, de elviselhető. Kicsit úgy érzem, mint ha bezárkódtam volna valahova. Mert ugye nem arról szól, hogy a szeretteimmel többet tudok beszélgetni, mert nem a neten lógok, hanem még a munkahelyen lopott idő sincs, amíg az agyam kicsit lazult. Remélem, hamarosan túl leszek ezen a hajtós időszakon.

Túl sok dolog történik most körülöttem. Sok a jó, de most sok a rossz is. Új állataink lettek, viszont szüleimnél el is pusztult. Új projektet kell megoldanom itthon, viszont semmi nem változik a cégnél. Iszonyat sok munkám van a cégnél és otthon is. Kicsit kezdek besokallni ezektől…

Három műszakosként nagyon nehéz összehoznom, hogy hétvégén menjünk barátokhoz vagy esetleg jöjjenek hozzánk. Ha ritkán mégis összejön, akkor nagyon jól érzem magam. Persze megy a fröccsözés ezerrel, mint ahogy ma is volt 🙂 Nincs komoly lerészegedés csak oldott hangulat. Nagyon szeretem.

Pár napja visszaálltam ketogén étrendre, vagyis nem eszek szénhidrátot. Nagyon komolyan igyekszem betartani és látszik már eredmény. Mivel korábban csináltam már, tudom, hogy sok idő kell az átálláshoz, de most egy érdekes dolog történt. Nem fájnak az izületeim. Mondjuk ez volt az egyik ok, amiért újra elkezdtem. Meglepő, hogy milyen gyorsan elmúlt a fájdalom. Elképzelhető, hogy gluténérzékeny vagyok, aminek ez lehet a tünete. Majd kiderül, hogy a ketogén étrend újra jó lesz-e nekem.