A gyerekek miatt kevés idő marad a felnőttek “értelmes” beszélgetésére. Itt arra gondolok, mikor csak pár perc van beszélgetni, akkor a felszínes dolgokról beszélünk. Mi volt az elmúlt pár órában, hova is kell majd menni az elkövetkező pár órában, esetleg napban. Arra már nincs idő, hogy egy értelmes beszélgetés bontakozzon ki, amiben esetleg a jövőről, a közös tervekről beszéljünk. A beszélgetés is olyan, mint egy regény, aminek van bevezetése, tárgyalása és befejezése. Az a probléma, hogy mikor megszakad a beszélgetés, mert nincs idő vagy valami történik, akkor újra előröl kell kezdeni. Az nem működik, hogy sokszor kevés idő alatt beszélünk meg egy fontos és hosszan tartó dolgot. Ez nem olyan, mint egy könyv, hogy lerakom és valamikor majd folytatom. A[…]

Egy műsort hallgatva azon gondolkodtam, hogy mi lenne, ha egyedül utaznék valahova. Biztosan más kalandok várnak az emberre, ha egyedül utazik. Külföldi út esetén inkább kommunikálnék a helyiekkel, olcsó szállásokat választanék. Talán még stoppolnék is. Rá kellett jönnöm, hogy az nekem nem tetszik. Nem szeretek egyedül menni. Inkább Feleségemmel szeretnék utazni. Ki is találtam egy utat, amit elektromos autóval szeretnék megtenni. Egyelőre a tervezés fázisában áll a dolog. Jó kis út lesz 🙂

Az eredeti tervem az volt ezzel a bloggal, hogy gyakoroljam a hosszabb lélegzetvételű írásokat. Egyelőre úgy tűnik, nem nagyon jött össze. 🙂 Nehezen veszem magam rá, hogy hosszú, értelmes szöveget írjak. Rövid, távirati stílusú posztok vannak leginkább. Ha már rövidek, legalább sűrűn legyenek 🙂 Igyekszem hosszabb szövegeket is írni, mert jót tenne a gondolkodásomnak, ha egy dologra koncentrálnék több ideig. Nem jó, hogy az agyam kalandozik folyamatosan. Már egy hosszabb cikket sem vagyok képes elolvasni, mert megunom akkor is, ha egyébként érdekes a téma. Ehhez képest van most is egy könyv, amit el szeretnék olvasni és 1400 oldal. Ráadásul angolul. Nagyon lassan haladok vele. A motiváció is hiányzik kicsit hozzá, mert olyan szakmai könyv, ami a jelenlegi munkámhoz nem kell,[…]

Egyre több szénhidrátot ettem mostanában. Azt érzem, hogy az izületeim nem szeretik. Most újra ketózisba szeretnék lépni, hogy teszteljem, tényleg javul-e a helyzet.

Töltés az életünk. Szinte minden kütyü elektromos és akkumulátoros. Most már a kocsink is. Folyamatosan azon kell gondolkodni, hogy el ne felejtsük tölteni az eszközöket. Már csak egy komoly napelem rendszer kellene otthonra és akkor lenne tuti…

Vagyis nem annyira elektromos, mint sima fizika. Szembeszélben sokat fogyaszt az autó. Elektromos autónál talán csak jobban észrevettem, mert rohamosan fogyott a megtehető kilométerek száma. Szerencsére így is elég volt a villámtöltőig, de lényegesen stresszesebb volt így az út. Meglátjuk hazafelé hátszéllel milyen lesz.

Ismét tablet irányba indultam el. Lett egy olyan munkám, ami miatt szinte bárhol, bármikor online-nak kell lennem. Nem szeretnék laptop-ot cipelni magammal, ezért az iPad-re esett a választás ismét(volt már korábban több is). Most egy 10.5-ös Pro-ra esett a választás a kiváló billentyűzet miatt. Tudom, hogy drágább a szett, mint a legolcsóbb Macbook Air, de nem szerettem volna a céges laptop mellé még egy gépet. Egyelőre nagyon meg vagyok elégedve az iPad-el. Persze 2 nap után mit is mondhatnék 🙂

Ma meglepetést okozott a hirtelen meleg. A Nissan akkuja és az invertere is felmelegedett egy kicsit és beindult a vízhűtés szivattyúja. Korábban még nem hallottam, ezért megijedtem. Remélem, tényleg nincs vele probléma.

Már több, mint egy hete nálunk van a Nissan Leaf 24-es. 1500 km-t sikerült már vele menni, pedig csak a hazahozatal és még egy hosszabb út volt. Azon kívül helyben 15-20 km-es távolságokra megyünk vele, de sokszor. Az otthoni töltést logisztikázni kell, mert nem mindig bír ki egy napot a távok miatt, viszont én a munkahelyemen nem tudok tölteni, ami majd 10 óra kiesés töltés szempontjából. Így aztán néha a közeli nagyvárosban is töltünk, ha ott van dolgunk. Persze néha sétálni kell a töltőtől többet, de az nem akkora gond 🙂 Mivel kisvárosban lakunk, meg szokták nézni a zöld rendszámot, de idővel talán már nem leszünk akkora csodabogarak 🙂

Tegnap reggel hazajöttem munkából, de már rosszul voltam. Aludni sem nagyon sikerült. Egész nap fájt a fejem, étvágyam sem volt. Valószínűleg a kevés alvás miatt. Ma reggel még mindig fáj a fejem, de remélem jobb lesz napközben. Szerencsére csak holnap reggel kell mennem dolgozni.