Az embernek semmi sem jó. Ha mások által irigyelt helyen lakik, akkor is máshová vágyik. Nagyon szívesen költöznék külföldre vagy csak egy lakásba. Ahhoz képest persze baromság, hogy itthon nagyon jó helyen lakunk, de a vágy akkor is megvan. Ahogy idősödöm, ez talán gyengül, de érzem magamon, hogy idén már negyven éves leszek. Jelentkeznek a tipikus életközepi válság jelei. Érzem, hogy rohamosan csökkennek a vágyott dolgok esélyei. Persze van olyan ismerősöm, aki ennyi idősen kezdte a családos életét, majd három gyerekkel költözött Németországba, majd házat is vett odakint pedig itthon is igen jó helyen lakott. Nekem nem lenne könnyű. Én még találnék is munkát külföldön, de a gyerkőcöknek már nehezebb lenne nyelvet tanulni, mivel itthon már iskolások. Ott megint elölről[…]

Gondolkodtam, mivel lepjem meg életem párját és kitaláltam, hogy egy színházi előadás jó lehet. Sikerült jegyet szereznem a Padlás című előadásra. Persze csak az előadás napján délelőtt mondtam még, hogy színházba megyünk, de a darabról nem beszéltem. Már csak akkor mondtam el, mikor a színház felé tartottunk. Persze nagy volt az öröm. Az előadás nagyon jó volt. Kiváló színészek, kiváló díszlet. Régen voltam már színházban, de azt érzem, sűrűbben fogunk járni.

Egy ideje nem nagyon futok, hanem inkább erősítő edzéseket csinálok. Persze sikerült  vállam és a könyököm túlerőltetni, ezért most lényegében csak alsótestre tudok edzeni. Arra persze nem lehet minden nap, így aztán maradnak a görgőzések, amik kiváltják az erősítést. Ha nem tudnak a gyűrűk az Apple Watch-on bezáródni a kondizástól, akkor bizony pattanok a bringára. Ha valamiért nem tudok görgőzni sem, akkor jön a feszültség, hogy bizony mozogni kellene valamit. Ilyenkor próbálok fát vágni vagy bármi mást csinálni, ami egy kis mozgással jár 🙂

Sajnos az éjszakás műszakos napjaimat hívhatnám zombiműszaknak is. A testem és az agyam csak megpróbálják túlélni a furcsa időbeosztást. Semmi értelmes dolgot nem tudok csinálni. Ha esetleg tudok is, akkor nem emlékszem rá pár nap múlva. Ez azért rossz, mert ha rájövök valami probléma megoldására, akkor fel kell írnom, különben elfelejtem és újra ki  kell találnom.