Korábban már talán írtam róla, hogy nem szeretem, ha lemerül a telefonom vagy kifogy a kocsiból az üzemanyag. Most az a családi terv, hogy elektromos autóval járnánk. Ott szerintem hatványozódni fog ez a dolog, mert nem nagyon tudom megtenni, hogy a csomagtartóban legyen még egy kanna elektromosság a biztonság kedvéért 🙂

Az időutazás azért nem lenne jó, mert a múlt hibáit próbálnánk kijavítani, viszont nem tudjuk, hogy a javítás milyen más problémát okozna. Hasonló dolog a gyereknevelés. Próbálunk szüleink hibájából tanulni és máshogy csinálni. Majd én megmutatom, hogyan kell! Én jobban tudom. Aztán lehet, hogy valami más lesz, de nem biztos a kedvező kimenetel. Illetve olyan események fordulnak elő a gyerekünk életében, amikkel nem találkoztunk korábban. Ekkor valami szerint döntünk. Azt még nem tudjuk, a gyerek jövőjét hogyan befolyásolja. Így lehet, hogy mi teljesen más fajta hibákat követünk el, amit a gyermekeink szenvednek el. Lehet, hogy gyerekkori sérelmeinket ezzel “kijavítottuk”, de okoztunk másikat, amit majd gyermekünk próbál kijavítani az ő gyerekével. Szóval nagyon bonyolult dolog ez. Igyekezni kell a legjobbat kihozni[…]

Felmerült bennem, hogy kellene vennem munkába járáshoz egy robogót, mert az felé annyit fogyaszt, mint az autó, amivel járok. Nézegettem is a motorokat, egy barátomnak van is eladó, de alapvetően nem tetszett, mert kapott már az élettől. Aztán Budapesten mászkálva beugrottunk egy Honda kereskedésbe. Ott új robogót nézegettem, de ami igazán tetszett volna, az több, mint 3 millió Ft. Ekkor beszélgettem egy ismerőssel, hogy szerinte nem éri meg robogó nálunk vidéken, mert időt nem nagyon nyerek vele, macera viszont van vele, mert öltözni kell és még az időjárás is erősen befolyásolja a kényelmet. Ő azt mondta, miért nem veszek inkább elektromos autót. Gondolkodtunk rajta itthon és arra jutottunk, hogy nem is olyan rossz ötlet. Nagyon sokat megyünk egy évben, aminek[…]

“Boldogok a lelki szegények. ” Aki nem tudja, hogy valamit nem jól csinál, az nem bosszankodik rajta. Akit tudja, az mérgelődik rajta. Én sajnos az utóbbiak közé tartozom. Tudom, mik a hibáim, de az adott pillanatban, amikor dönteni kell, akkor a rosszat döntöm, majd utána bosszankodom. Szóval duplán rossz. Rossz, mert számomra negatív dolgot csinálok és még mérgelődöm is utána.

Egy konferencián ülök. Vannak angol nyelvű előadók is. Rá kellett döbbenem, hogy rá kell feküdni az angol tanulására. Mindent értek, amit hallok, de a szünetben már nehéz volt beszélgetni a külföldi vendégekkel. Szóval tennem kell lépéseket ezügyben.

Mostanában nagyon sok dolgom lett. A télies tavasz ellenére elég sok munka van már a kertben. Nagyon sokat ástam, illetve fát is vágtam. Ezek mellett a munkahelyen is sok munka van, de a privát munkák is sorban állnak és egyik sem egy egyszerű feladat. Szóval állandóan munka kevés edzéssel és sajnos még kevesebb családi programmal. Azért most lesz egy kis lazítás. Egy konferencia majd egy kiállítás. Remélem pihentető lesz mentálisan.

Szeretnék venni egy nagyrobogót. Egyrészt, mert szeretek motorozni, másrészt sokkal olcsóbban tudnék munkahelyre járni. Viszont valamiért csak a józan eszem szeretné. Értem ez alatt azt, hogy nincs meg bennem az igazi vágy. Persze lehet, hogy csak azért, mert tusom, fizetni kell. Illetve az is benne van, hogy azt maximum ketten tudjuk használni. Nem tudom elvinni suliba a gyerekeket, nem tudok elugrani nagy vásárlásra. Szóval kicsit olyan önző dolog a motor.

Mióta sportolok, gondolkodom azon, miért is sérülnek le az emberek, akik nem sportolnak, viszont fizikai munkát végeznek. Ha valaki sportolni kezd, az első amit hall, hogy bemelegítés és nyújtás. Ezek valóban nagyon fontos dolgok. Viszont erről nem nagyon ejtenek szót a szakmunkásképzőben. A másik fontos a sportban a fokozatosság. Erről se nagyon esik szó, ha valaki dolgozni kezd. Ez főleg akkor okoz igazán nagy problémát, ha valaki egész héten ülőmunkát végez, majd hétvégén jön a megváltjuk a világot érzés és nekiáll rengetek dolognak, amit egyébként nem szokott csinálni. Ilyen esetben lehet nagyon fájdalmas a másnap reggel. Jó esetben pihenteti következő hétvégéig, de akkor kezdődik minden elölről. Persze nyújtani is kellene, hogy az ember öreg korára ne legyen beszűkült mozgású. Sajnos[…]

Ma megtudtam, hogy legnormálisabb kollégám másik osztályra mehet a cégnél. Két szempontból is irigylem. Egyrészt végre nem kell 3 műszakban dolgoznia, másrészt olyan dologgal foglalkozhat, ami nekem a szívem csücske. Mivel rangidős volt nálunk, nem akartam neki keresztbe tenni azzal, hogy én is jelentkezem. Sokat köszönhetek neki a cégnél, sok dologra megtanított. Remélem, hamarosan én is folyamatos nappali munkát tudok csinálni!