Megfigyeltem, hogy ha valami tovább tart, mint 10 perc, akkor nem nézem meg, nem olvasom el. Ezek az olvasni és néznivalók persze nem a munkához szorosan kapcsolódó dolgok, így ezekre mindig lopom az időt. Így persze nem akarok túl sokat szánni rájuk. Ezért gondot okoz megnézni egy hosszabb YouTube videót vagy elolvasni egy hosszabb blogpostot, esetleg cikket. Ezzel az az igazi probléma, hogy a munka is ilyen szaggatottá válik. Már ott is kényszert érzek, hogy 10 perc után mással foglalkozzak. Szinte mindent szakaszosan nézek vagy hallgatok. A podcast hallgatás is szaggatott. Gyakorlatilag úgy működöm, mint egy számítógép. Az sem párhuzamosan csinálja a feladatokat, hanem gyakorlatilag kapkod a feladatok között. Sajnos én is ezt csinálom most.

Miért van az, hogy nem bírok magammal, ha pénz van nálam. Égeti a zsebem. Az persze mindegy, hogy zsebben vagy számlán van. Ha van egy kis plusz (ami nem is az, mert csak kevesebb a mínusz a hitelkártyán), akkor már el is kezdek gondolkodni azon, mit lehetne rajta venni. Aztán persze utána nagyon hiányzik. Ezt úgy is lehetne mondani, hogy nem tudok spórolni, de ez annál sajnos rosszabb, mert azt is elköltöm, ami nincs is. Utána tömködöm a lyukakat, ami nem egyszerű dolog a fentebb említett eljárással. Valahogy meg kellene állítani a költekezési hajlamot.

Sajnos nagyon nehezen állom meg, hogy kevesebbet egyek. Most azt találtam ki, hogy munkahelyen nem fogok enni. Így lesz 9 óra naponta, amikor nem eszem. Talán sikerül jobban kordában tartani a testtömeget 🙂

Felmerült annak esélye, hogy ne 3 műszakos munkarendben kelljen dolgoznom. Sajnos a végleges döntés még várat magára. Persze nem a részemről. Cégen belül tudnék máshova menni, de a fogadó oldalon még meg kell teremteni a lehetőséget. Nagyon izgatott vagyok 🙂

A munkahelyem 20 km-re van. A gyerekek sulija 15 km-re. Persze nem egy irányban. Reggel ugyan már busszal közlekednek, de délután autóval kell mozgatni őket, mert hárman négyfelé mennek suli után. Ez a sok utazás 2 autót és sok üzemanyagot igényel. Munkába sajnos nem nagyon tudok mással járni, mert nem olyan jó a buszközlekedés. Vagyis egyelőre kompromisszumokkal tudnám megoldani, de a tervek szerint másik irodába megyek, ahová már csak autóval tudok járni. Vagy bringával. Ott ugyanis van zuhanyzó. Igaz, hogy 25 km-re van, de akkor még lehetne oldani, hogy naponta 50 km-t tegyek tegyek meg, ami már önmagában jó mozgás lenne naponta. Jelenleg a három műszakban nem nagyon tudom megoldani a bringás bejárást. Sem zuhanyzó, sem az időbeosztás nem igazán[…]

Miért is káromkodnak az emberek? Nagyon sokan káromkodnak a környezetemben. Persze nálam is előfordul, hogy néha csúnyán beszélek, de nem az az alapvető szójárásom. Nem is igazán értem, miért jó folyamatosan káromkodni. Engem nagyon zavar.

Egyre jobban zavar a pocsékolás. Értem ez alatt az energia, az étel vagy a víz pocsékolását. Az itthoni megmaradt étel nagy része az állatokhoz kerül, ha már nagyon nem akarjuk megenni. Amit csak lehet, komposztálunk, így azt sem kukába tenni. Ha étteremben együtt eszem kollégákkal, akkor nagyon bánt, mikor nem eszik meg az ételt, vagy csak vesz kenyeret, mert ingyen van és mindegy, hogy kell-e a kajához vagy nem. Aztán sok esetben érintetlenül a tálcán marad. Zavarnak az égve hagyott lámpák, a járatott autómotorok és az összes felesleges energiafogyasztás. Ahogy öregszem, egyre rosszabb a dolog.

Hiszek abban, hogy kalóriaszámlálással le lehet fogyni vagy kordában tartani a testtömeget. Fogytam már le ezzel a módszerrel 20 kg-ot korábban. Most, hogy visszavettem az aktív sportból, jobban oda kell figyelni a bevitelre. Nem ehetek összevissza, mert nagyon gyorsan még tudok hízni. A futó versenysúlyomhoz képest már így is 5 kg-al nehezebb vagyok. Persze a kondizás miatt több izmom van, de ennyit nem szedhettem fel csak izomba. Úgyhogy most jön egy kis “szálkásítás”. Ehhez megint nagyon pontosan betartva kell használni a Myfitnesspal-t.

Az a helyzet, hogy akkor vagyok jókedvű, ha haladok a felírt feladataimmal. Ezzel persze erősen összefügg, hogy ha az otthoni feladatokkal jól haladok, akkor a család megbecsülése miatt érzem magam jobban. Ha a fizetős munkáimmal haladok jól, akkor ugye több pénzt kapok, aminek megint csak a család fog örülni. (Na jó, veszek magamnak is dolgokat:) Abban az esetben, ha olyan dolgokkal haladok, ami nekem hasznos (edzés, tanulás, hobbi), akkor pedig azért jó a kedvem. Ha jó a kedvem, akkor nagy eséllyel a környezetemnek is jobb lesz.

Még nincs is tavaszi fáradtság, de már fáradt vagyok. Persze lehet, hogy azért érzem magam így, mert fizikailag tényleg fáradt vagyok most a tegnapi favágás majd görgőzés után. Most azt érzem, hogy legszívesebben egy kis lakásban üldögélnék olvasgatva. Ehhez képest azt kell terveznem, hogyan lesz a kert felásva, az erdőből a száraz fák kivágva, a garázs kipakolva és még számos ház körüli dolog elvégezve…