Feszült vagyok. Nem alakul jól a január. Sokkal több negatív dolog történik, mint pozitív. Ezt sajnos nehezen viselem. Sokat dolgozom, keveset alszom. Mellette nehezen megoldható feladatok vannak, amiket nem tudok gyorsan megoldani, ezért gyűlnek az elmaradt feladatok. Sokszor az is zavar, hogy egy gondolatot nem tudok végiggondolni, mert valami új inger ér. Az ilyen apró dolgok gyűlnek bennem. Sokszor elvégzett dolgok, de nem tudom magamban lezárni és továbbra is foglalják az agyam. Kell egy kis pihenés, hogy ezeket lezárjam.

Nagyon sok helyről hallom, hogy sokan okosítják az otthonuk elektromos dolgait. Világítás, médiakütyük, hangvezérlés. Mint geek, engem is érdekel, de egyelőre nem látom igazán az előnyét. A világításban esetleg a dimmelés lehet érdekes, mert a lekapcsolás még mindig könnyebb a fali kapcsolókkal, amik nálunk nagyon sok helyen vannak. Minden olyan helyiség, aminek több kijárata van, több helyről kapcsolható. Azt nagyon macerásnak látom, hogy telefonról vezérelni a lámpákat. Amikor korábban komolyabb kávéfőző volt otthon, aminek fél óra kellett, hogy tényleg üzem-meleg legyen, akkor azt automatizálva kapcsoltam be wifi-s, időzített konnektorral. A mosógép, tűzhely, sütő alapból tud időzíteni, azokhoz nem tennék semmit. A robotporszívó szintén időzítve tud működni. Redőnyünk nincs, szóval marad a lámpa, amit lehetne vezérelni. Azt gondolom, még várok…

Sportolóként egyértelmű, hogy nyújtok. Sajnos nem minden sportoló gondolja így, pedig nagyon fontos az izmok teljes hosszának megőrzése. Most már tudom, hogy ha nem sportolnék, akkor is nyújtanom kellene, mert a sok ülőmunka is ugyanúgy rövidíti az izmokat, mint a sok edzés. Ezért most már minden nap nyújtok. Ha edzettem, ha nem. Szeretném elérni közel 40 évesen, hogy sikerüljön megcsinálni a spárgát. Lassan, de haladok vele. Minden nap nyújtok arra is. Jót tesz a munkának is, hogy nem elgémberedett tagokkal ülök egész nap. A lényeg, hogy kötelezővé tenném a munkahelyen a napi egy nyújtást.

Aktív triatlonos koromban elég sokat úsztam. Heti 3×2 óra komoly edzés volt edzővel. Aztán azóta szinte semmi. Még nyaraláson se nagyon volt kedvem úszni. Hozzá kell tennem, hogy a relatíve későn tanultam meg úszni, majd edzővel tanultam meg rendesen úszni, hogy legyen értelme elindulni Ironman versenyen is. Sajnos orrcsipesszel kell úsznom, mert egy idő után már nagyon zavar az orromba folyó víz. Nyaraláson nem nagyon szokott nálam lenni orrcsipesz, ezért csak keveset szoktam úszni. Meg ugye nem is nagyon bírom sokáig, mert edzetlen vagyok 🙂 Most végre megnyílik az uszoda a városunkban, ezért remélem, hogy többet tudok úszni. A calisthenic kiváló keresztedzése lenne, ha többet úsznék. A vállaimnak tenne igazán jót. Aztán, ha már belejöttem, akkor nyáron a fiam kajakedzéseit[…]

Aránylag jó helyesiró voltam mindig. (Sajnos sokat rontott ezen az informatika.) Azt gondolom, azért tudtam, hogy kell leírni a szavakat, mert nagyon sokat olvastam. Persze szóképolvasó vagyok, ami talán még jobban segíti a dolgot. Ha leírok valamit és nem úgy néz ki, mint szokott, akkor gyorsan felidézem amit láttam már leírva. Meg aztán az embernek egy idő után csökken a szókincse, mert a hétköznapi életben nem kell olyan változatosan beszélni. Ezt is nagyon segíti, ha sokat olvasunk szépirodalmat. Így, ha blogolni szeretnék, akkor is talán változatosabb lesz az írás, ha van idő végiggondolni 🙂

Rájöttem, hogy hiányzik a fotózás. Régen sokat fotóztam. Természetben is, de inkább városban. Budapesten lakva könnyen meg lehet valósítani. Az ember sokat utazik tömegközlekedéssel, akkor mindig ott van a lehetőség. Mióta vidéki vagyok és kocsival járok munkába, kevés alkalom adódik, hogy értelmes fotókat készítsek. Maradnak a családi fotók és a szelfik. Persze a szelfik is inkább családi fotók, de a gyerekekről nehéz jó fotókat készíteni, mert a 3 soha nem akar egyszerre a képen lenni. Persze már nem fényképezőgéppel, hanem telefonnal fotózom. A minőség jobb, mint 5 évvel ezelőtti gépemé, csak éppen nem tudom cserélgetni az objektíveket. Mondjuk nem a gép a leggyengébb láncszem. Még talán nem is az idővel van a bajom. Keveset vagyok olyan helyen, ahol lenne értelmes[…]